Irodalmi Szemle, 1975
1975/7 - FIGYELŐ - Kovács Győző: Európa stószi kritériuma
zanságra intő, kemény kő. S mert sebeket ejt, ebből kövezik a történelmi regény hőseinek Golgotáját, a Zöld utcát. Ahonnan Brazíliába vándorolnak és elbúj- dokolnak, ahol még az akasztófa árnyéka is megnő a szélben, ahonnan mindig utánpótlását kapja a három nemzetiséget — magyarokat, németeket, szerbeket — őrölő malom. S mégis a Virágos katona legelsőbben a Hit regénye, az egymásért élés, szegényeket összekovácsoló szép példája. A történet mindössze annyi, hogy egy Štefan Krebs nevű molnár — feleségével és két kislányával — 1898 őszén Feke- ticsről Szenttamásra utazik. S ahogy Gion ezt a nagy darab német embert — a magyarok csúfolta „svábot” — költözteti malomról malomra, úgy rajzolja köré virágból és álomból szőtt alakjait és teremt számukra egy sohasemvolt kisvárost, Szenttamást. Mert a térképen szerepelhet e földrajzi név, s az adatnyilvántartókból az is kitűnhet, hogy gőgös Váry János, vagy Peltz Frigyes órás és Jakob Hauser téglagyáros valódi alakok, mint ahogy a csendőrök elhurcolta Csoszogó Török Adámra, a pásztorőseire büszke Rojtos Gallaira s a kártyatrükkök- höz és varázslathoz értő Szentigazra is hivatkozhat az emlékezet, de az igazság, az ezen az oldalon levő tüntetők igazsága és mesébe öltöztetése már írói lelemény. Szenteleki Kornél, a vajdasági írás korán elhunyt, felejthetetlen mentora is felkapná a fejét ily tökéletes couleur locale láttán. S a helyi színek ragyogásában — a befagyott folyón rendezett versenyfutás mitikus „lélekelhagyásában”, Váry János semmitől sem nem zavart zsíros-föld nyugodtságában, s a malom előtti Szív taraján megfodrozódó vízben s az egész kisváros akácfás-szomorúságú, mégis napfényben tündöklő hétköznapjaiban — mindig ott van az egyetemesség megkísérlése, az általános jelleg. Az író mesélőkedve, mintha egy az egyben a magnetofonra vett szöveget követné. S már-már elhisszük Gionnak, hogy ő semmit sem csinált az általa ösz- szegyűjtött anyaggal, csak lemásolta, s a századvég színeinek elevensége, szecesz- sziós gazdagsága maga a híven megszólaltatott valóság. De Gion Nándor Virágos katonája, a tizenkét fejezetre tagolt regény Szenttamása, éppen a tudatos írói munka s a novellisztikus zárt egységeket jelképességgel felruházó mesefolyam által emelkedett tündéri realizmussá. Valóságanyaga tulajdonképpen a századvég és századelő kisvárosát mutatja, történései és máig emlékezetes alakjai az írói kívánalmat: az egymás mellett élő nemzetiségek megbékélését. A könyv stílusában, váltakozó hosz- szúságú mondataiban és sohasem erőszakolt jelzőiben nincsen semmi rendkívüli. Gion írnitudása az élőbeszédet művészi fegyelemmel pallérozó egyszerűségben rejlik. Az író tíz évvel ezelőtti esszéjében (Egy mostoha műjaj és Bálint György dicsérete) nem véletlenül idézte a harcos publicista, írói tanácsként is megszívlelendő, mondatát: „Mindenkinek, aki írással foglalkozik, legalább hetenként egyszer el kellene olvasni néhány oldal Tolsztojt, hogy egyszerűséget tanuljon tőle.” A Virágos katona meseszövéséből, stílusából ítélve, úgy tűnik, hogy az újvidéki író elég sokszor megfordult az orosz klasszikus udvarában. A jugoszláviai magyar újságok némelyike történelmi regénynek hirdette ezt a művet, s én megvallom, alig ismerek Gion Nándor Virágos katonájánál maibb regényt. Igaz, hogy meséje a régmúltban kalandoz, s a megszólaltatott hősök nagy része is már a föld alatt porlad, de elévülhetetlenül eleven az igazsága, és friss szemléletű a súlyos gondolatokat hordozó meseszerkezete. Nyugodtan le merem írni: Gion Nándor ezzel a könyvével nemcsak nemzedékének, hanem az egész magyar irodalomnak jelentős alkotójává vált. (Fórum, 1973). Szakolczay Lajos Európa ftószi kritériuma (Fábry Zoltán: Vigyázzatok a sirázsán!) Most, amikor a haladó világ a fasizmus feletti győzelem harmincadik évfordulóját ünnepli, számbaveszl az antifasizmus élő és meghalt hőseit. így került sor arra, hogy a Madách kiadásában — Duba Gyula válogatásában és. előszavával — sajátos tematikájú Fábry-kötet jelent meg. Az antifasiszta
