Irodalmi Szemle, 1975

1975/7 - FIGYELŐ - Kovács Győző: Európa stószi kritériuma

Fábry Zoltán életműve és emléke előtti tisztelet és főhajtás ez a könyv. Fábry egy ízben azt írta, hogy . .a szellemi antifasizmusnak nem voltam épp utolsó magyar katonája ..Amennyire ön-definiálás (tehát szubjektív) e kijelentás, épp annyira objektív s a történelmi valóságnak megfelelő.

Pontosan ráfelel erre az a figyelmeztetés, melyet Fábry Zoltán közel negyven esztendeje fogalmazott meg, a Szlo- venszkól küldetésben (1938), írván, hogy „az antifasizmus: a kultúrtudat etikai realizmusa. — Az antifasizmus mint etikai realizmus politikai feladattá lényegül .. ” E megállapítás érvényes és időszerű ma is; ma, amikor — s erre az elősző Is felhívja a figyelmet — szükség van az emberségre. S valóban: „az antifasiszta Fábryt nem cáfolta meg az idő..., a fasiszta gondolkodásmód és hatalmi forma azóta is felüti a fejét és él a világban (Gondoljunk csak Chilére, a nyugat-európai újfasiszta pártokra] ...”

A kötet tehát nem csupán memento, hanem korunk politikai realitását is ösz- szegezi.

De van e kötetnek még egy aktualitása is, amelynek eszméjét Fábry Zoltán ugyancsak a Szlovenszkói küldetésben fejtette ki. Ez pedig: „Minden elfordulás, minden különcsinálás, legyen az úri gőg, patópálság vagy népi eszmélés: autar- chiás begubózás. Struccforradalom még nem hozott változást”. Megdöbbentő ez a felismerés, megfogalmazás — dokumentumként is, de időszerűsége, mai érvényessége is van.

Fábrynak e gyűjteményben megjelent cikkei korábban, más kötetekben már napvilágot láttak, tehát jórészt ismert, gyakran sokat idézett írások. De így, együtt, tematikus elrendezésben újak és újszerűek. Az antifasiszta Fábry Zoltán gondolatait közvetítik: azét az íróét, akinek életművéből az antifasiszta szellem maradandó. Hiszen ennek jegyében írt, beszélt „mániákus monotóniával”.

E tartás szűknek tűnik föl, de benne van minden lényeges hazai, európai, sőt világprobléma. Elgondolkoztat, melyik Európának szenteljük életünket; melyik Európát formáljuk? E kötetnek lényege, jelentősége, „szíve” ebben van; s Duba Gyula előszava erre is irányítja a figyelmet. Hiszen előszavában — a gyűjteményben Európától, Európáig címmel szerepel — Fábry Zoltán nyomán felidézi

a beteg Európát, a gyilkos Európát, a hazánk Európa gondolatrendszerét; amelyhez mi már csak a nemzetközi Európát (a soknemzetiségű Közép-Eurőpát) tudjuk hozzátenni.

Fábry Zoltánról tudjuk, hogy nagyon korán, létrejötte pillanatában felismerte a fasizmus halálos lényegét, minden szennyét és mérgét.

„Fábry Zoltán ifjúkori világképében Európa úgy szerepelt, mint a kultúra szülőhelye és az ideálok bölcsője, melynek anyagi és szellemi kihatása... átfogó jellegű és egyetemes értékű” — fogalmazódik meg az előszó egyetlen mondatában mindaz, amit Fábry Zoltánról a kortásaknak és a következő nemzedékeknek tudniok kell.

És ezt az Európa-ideált rombolta szét, sötét és gonosz ösztöneivel, fékevesztett indulataival a fasizmus. Mit ír erről Fábry? „1933-ban Európában minden lehetséges” (Gyilkos Európa). Mi játszódhatott le Fábryban akkor?! Némiképp ezt is rekonstruálni lehet. 1933-ban, a Magyar köszönetben megfogalmazott vallomása világos, egyértelmű és nem kérkedő. Azt tette, amit a korparancs megkövetelt; a német-Európával szembeállította a humánum Európáját, a haladásét, a demokráciáét. íme: „Szobám négy fala hihetetlenül kitágult: a világ szociális valóságát éltem, a marxizmus szemével néztem, és az entellektüel korparancsát jelentettem: változni és változtatni. Változtam és változtattam ...” Ezt jelenti Fábry Zoltán antifasizmusa. S e kötet azért jelentős a Fábry-kiadványok sorában, mert segít rekonstruálni a Fábry Zoltánban lejátszódott öntudatosodási folyamatot, s a lényeges időpontokra és magatartás-állapotokra irányítja a figyelmet.

Fábry Zoltán az antifasizmus stószi őrhelyéről ötven esztendőn át beszélt a világgal, apellált Európa lelkiismeretére. E kötet mondanivalója pedig: a puskacsőből ne repüljön ki a golyó.

Kovács Győző