Irodalmi Szemle, 1975

1975/7 - FIGYELŐ - Szakolczai Lajos: Gion Nándor: Virágos katona

könnyebbült falusi ember tovább „töri magát" az anyagi javakért, de ugyanakkor a ledobott kultúra — egy hasznos közösségi kultúra — köntöse helyett nem, vagy csak nehezen lát hozzá egy ú] kulturális közeg megteremtéséhez. Egyszerűen csak belekapcsolódik, „beleles” a tömegkultúra világába, de vajon mennyit sajátít el belőle? Indokolt a gyanú, hogy a rohamosan megnőtt anyagi kultúra mögött alaposan lemaradt a szellemi kultúra, mintegy kulturális űrt alkotva. És az unokák ebbe a világba születnek bele. Milyen lesz a falu új nemzedéke? Milyen lesz az új nemzedék? Duba parasztvilág-modellje tehát általános esztétikai érvényű, mert benne a modern kor problémái nemcsak a múlt változásaival kapcsolatban, hanem a jövőbe mutatva is jól érzékelhetők. Néhány éles vonással a problémát így foghatnánk össze: a történelem kezdetén a földműves áll, majd az első iparossal színre lépett a munkás. Aztán egész tegnapig a munkás „munkát, keni/eret”, a paraszt pedig „földet” követelt. Ma reggel mindketten megkapták a munkát és a kenyeret, de közben a föld a ,,senkié” lett. A feladat most már az, hogy holnap majd ne „cirkuszi játékokat” követeljenek, hanem „több világosságot".

5. Az író változása. Többen is megállapították már, hogy valahány Duha-könyv, annyi meglepetés. A humoreszkek után /A nevető ember, Szemez a feleségem) ilyen meglepetést jelentettek a Csillagta- lan égen struccmadár, majd a Delfinek novellái. A következő meglepetés egy regény volt, a Szabadesés. Aztán ,-ött a tanulmányok kötete — Valóság és életérzés

— és most pedig egy sikerkönyvnek mondható szociográfiai jelentés. De vajon valóban meglepetésekkel állunk e szemben? A csillagtalan égen struccmadár fülszövegében így vall az író: „Példaképem olyan írói egyéniség, amely hiánytalanul próbálja kifejezni önmagát s a világról szerzett felismeréseit. S a humor egyoldalú képet eredményez, rokonszenves, de sekély műfaj. Olyan mélységeit is megismertem az életnek, amelyeket csak komoly prózával lehet érzékeltetni”.

A novellák és a regény prózalrója, a tanulmánykötet gondolkodója a Vajúdó parasztvilágban mindkét erényét megcsillogtatta. A kérdés most már csak az, hogy melyik úton indul tovább az író az élet törvényszerűségeinek alaposabb feltárása felé. Szerintem elképzelhető, hogy

egy harmadikon: ez az új „meglepetés” talán a dráma lesz. A Vajúdó paraszt- világ néhány mozzanata, főleg a paraszt- világ-modell koncepciója ugyanis erre enged következtetni. Tudjuk, hogy a dráma: valóságmodell. Feltételezésünk tehát nem is olyan abszurd, mint amilyennek tűnik. Mindez persze csak feltevés; a drámaírásnak egyszerűen gyakorlati akadályai is lehetnek. Annyi azonban bizonyos, hogy az eddigiek alapján Duba Gyula minden új munkája élményt és értéket jelenthet irodalmunkban és az egyetemes magyar irodalomban is.

Mészáros László

Gion Nándor: Virágos katona

Ha egy fának a lombkoronáját levágják, attól még — ha egészséges — fejlődhet a törzse. Gion Nándor műveit hallgatásba burkolva, többször a mi kezünkben volt a fűrész, s egyszer meg öncsonkító kegyetlenséggel, magáéban az íróéban lVéres patkányirtás idomított görényekkel). Az első Gion-regénye, a Kétéltűek a barlangbanm még nem nagyon figyeltünk, jobban mondva, a tehetség moccanásából nem tudtunk következtetni, hogy mekkora formátumú Író készülődik. Pedig, hogy készülődött, már a félút jelezte: az 1968-as jugoszláviai regénypályázat első díját nyert Testvérem, Joáb.

S azóta több mű — az Engem úgy hívnak, az Ezen az oldalon, a Móra és Fórum közös kiadásában megjelent Postarablók —, de legkivált a Virágos katona bizonyította, hogy egészséges a fa törzse. S nem kevesebbet mondhat el magáról a harminchárom éves jugoszláviai magyar író, mint azt, hogy hat regénye önálló írói arcéit mutat. S az utolsó két mű, az Ezen az oldalon és a mostani regény, nemcsak belépő az egyetemes magyar irodalomba, hanem egyben székfoglaló is.

Amikor belekezdtem a Virágos katona olvasásába, minduntalan Gelléri Andor Endre fénybe mártózó kisemebereire, „tündér! realizmussal” megformált álomvllá- gára gondoltam. Nem tudom, hogy esz-