Irodalmi Szemle, 1975
1975/7 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Petőfi és a csehszlovákiai magyarság
a tökéletessége: micsoda alacsonyság, micsoda férfiatlanság! Ország az, ahol ez megtörténhetik?” A „magyarországi Petőfi-komédiások” szemfényvesztő hazugságainak a jelentékenyebb kisebbségi orgánumok közül csak a Prágai Magyar Hírlap falazott, amely a hivatalos ünnepségekről felajzott hangú beszámolókat közölt. Egyik beszámolója az országháj kupolacsarnokában tartott ünnepséget mutatta be, melyen a kormány tagjai és a „zászlósurak” mellett Horthy Miklós kormányzó és József főherceg is megjelent, és a munkásság és parasztság „képviselői” is felszólaltak. A nagy pompával megrendezett ünnepségről nem hiányoztak azok az anakronisztikus rekvizítumok sem, melyek a Horthy- Magyarország félfeudális jellegét mindennél jobban kifejezték: „A parlament fő bejáratától az elnöki emelvényig az ünneplő ruhába öltözött díszőrség, koronaőrség, a parlamenti őrség, az egyetem lektorai, a vármegyék hajdúi és a főváros huszárjai állottak hosszú sorfalat.” A beszámoló — azonosuló módon — említést tesz arról a „nagy beszédről” is, amelyet a miniszterelnök helyett Rakovszky Iván belügyminiszter tartott. Ez a díszbeszéd pedig valóságos iskolapéldája annak a hamisításnak, amelyet Petőfivel szemben az uralkodó osztályok képviselői egy századon keresztül elkövettek. A Prágai Magyar Hírlap beszámolója szerint „Rakovszky belügyminiszter Petőfit főként mint politikust rajzolta meg. Forradalmár volt — mondotta a többi között — de nemzeti forradalmár, és ha ma élne, akkor a nemzetköziséggel szemben a hazafiság oldalán állana. Nemzetközinek mondják, mert általános, emberi érzéseket szólaltatott meg. De Petőfi nemzetközisége abból állt, hogy mindent magyarrá akart tenni. A nemzetköziségtől, mely idegenné akarja tenni azt, ami magyar, minden bizonnyal elfordult volna.” A szónokló belügyminiszter korlátolt és egyben rafinált véleményéhez nem kell hosszabb kommentárt fűzni. Meg kell azonban jegyezni, hogy nem utolsó sorban az ilyen és ehhez hasonló hivatalos nacionalista Petőfi-torzítások voltak azok, amelyek az 1914 előtti magyarországi iskolák szlovák diákjait Petőfitől elidegenítették, a rene- gátság képzetét, vádját megalapozták, s amelyek az 1918-as államfordulat utáni időkben is táptalajul szolgáltak a Petőfi-ellenesség számára. Hogy ez így van, azt azokból a Petőfi-éllenes támadásokból is meg lehet állapítani, melyeket a nacionalista szlovák körök a centennárium idején követtek el. A Slovenská Politika egyik cikkében — melyben többek között arról van szó, hogy „a magyar szabadság hamis ideológiáját sok frázissal szolgálta, a magyaroknak a nem magyarok iránti türelmetlenségét jelentős mértékben fokozta, és a renegát szlovák mintapéldányává vált...” — az a nem alaptalan kijelentés is elhangzik, hogy a szlovák ifjúságot az iskolákban tendenciózusan kiválasztott Petőfi-alkotásokkal gyötörték, különösen „a költő bátor fellépésének: március 15- ének napján”. A Petőfi-ellenes támadások, gyalázkodások — melyek között egészen ormótlanok is akadnak, mint például a Slovenský Východnak „Petőfi-Petrovicsot ünnepük a kassai zsidók” című, bornírt módon zsidóző cikke — a centennárium itteni visszhangjában a végletesen torz hangot, negatív megnyilatkozást képviselik. Ilyennek tekinthető és az előbbi jelenségekkel szorosan összefüggő azoknak a hatósági intézkedéseknek a zöme is, melyekkel Petőfi-ünnepségek rendezését, megtartását akadályozták vagy betiltották. Néhány esetben viszont az idézte elő a betiltást, hogy az úri ellenzéki pártok szervezetei a Petőfi-ünnepséget nacionalista, irredenta célokra akarták felhasználni. A Petőfi-ünnepségekkel kapcsolatban előfordultak olyan esetek is, amikor a hatóságok a programban egyes Petőfi-költemények előadása ellen emeltek kifogást. Az ilyen eseteknél — melyek a hírhedt magyarországi Petőfí-cenzurázások itteni paralelljeinek tekinthetők — legtöbbször a polgári hatóság által képviselt apriori Petőfi-ellenségnek, vagy az ünnepély-rendezőknél okkal-ok nélkül feltételezett irredentizmusnak volt döntő szerepe. Akadtak azonban olyan esetek is, amikor a csehszlovák járási főnök — a magyarországi szolgabíróhoz vagy rendőrhatósági közeghez hasonlóan — a fennálló társadalmi rend szempontjából találta helytelennek, izgatásra alkalmasnak az inkriminált Petőfi-verset. A centennárium alkalmából rendezett nagy számú Petőfi-ünnepségről a korabeli sajtóból pontos képet lehet alkotni. A legnagyobb szabású ünnepségek Kassán folytak le, ahol már 1922 decemberének elején (9-én) nívós műsoros estet rendezett a Kassai Zenekedvelők Dalegylete. Az ünneplések kicsúcsosodását aztán az új esztendő első napjaiban
