Irodalmi Szemle, 1975
1975/7 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Petőfi és a csehszlovákiai magyarság
tartott kassai Petőfi-hét jelentette, melynek gazdag programja több helyt egyesület (Kazinczy Társaság, Polgári Kör, Iparoskör, Keresztény Társadalmi Kör, Kassai Társaskör) közös erőfeszítésével valósult meg. A Petőfi-hét folyamán bemutattak öt Petőfivel kapcsolatos színművet (köztük a János Vitézt, a Coriolánust és Herczeg Ferenc egyfelvonásosát: A költő és a halál-t), és az egyes színelőadások előtt olyan ismert kassai kultúremberek tartottak tájékoztató előadást, mint Sziklay Ferenc, Keller Imre és Szepessi Miksa. A Petőfi-hét zárónapjának estéjén a Budapestről meghívott Herczeg Ferenc tartotta az ünnepi beszédet. A Petőfi-ünnepségek legszorgalmasabb krónikása és értékelője a Prágai Magyar Hírlap volt, amely a betiltásokról és botrányokról is rendszeresen hírt adott. A lap tetszését természetesen azok az ünnepségek nyerték el, melyek középpontjában a forradalmi lényegétől megfosztott és elvonatkoztatott, megszelídített vagy agyonnacionalizált Petőfi állt. Ilyen alapon részesült dicséretben a kassai keresztényszocialista szakszervezet Petőfi-ünnepélye, melynek megrendezésében egy prépost kanonok fejtette ki a legnagyobb buzgalmat. Ugyancsak jeles osztályzatot kapott Herczeg Ferenc kassai ünnepi beszéde is, melyben „a világhírű író... Petőfit párhuzamba vonta Achilleusszal és Síeg- frieddel, mint az ifjúság hőseivel, akikben az örök megújhodás, a hajnal, a tavasz szim- bolizálódik.” A Prágai Magyar Hírlap szerint ez „az egészen új, egyéni és mégis igaz beállítás határtalan lelkesedésre ragadta a színházat szinültig megtöltő közönséget.” Teljesen más, felháborodott és durván elutasító hang jellemezte azt a beszámolót, mely egy prágai baloldali ünnepélyről adott hírt. Erről a felfigyeltető eseményről nincsenek más adataink (Forbáth Imre valószínűleg tudna egyet s mást mondani, ha élne), ezért a Prágai Magyar Hírlap torzító — de ilyen formában is értékes adatokat nyújtó — beszámolóját fontos forrásként közöljük itt: „Petőfi emlékezetére szánt ünnepség cégére alatt matinét rendeztek tegnap délelőtt az Uránia kistermében a szlovenszkói főiskolai hallgatók titulusa alá bújt emigráns diákok s azoknak szlovenszkói kreatúrái. A matinén dominált’az orosz ing, a világforradalmasító hangulat s hiányzott a magyar léleknek és szellemnek a magyar sziveket mindenhol melegítő sugara. A kótyagos hiper- modernek drasztikus frázisai dörögtek s ennek keretében ünnepelték a (...) vörösre mázolt Petőfit... (A prágai Petőfi-ünnepség. Prágai Magyar Hírlap, 1923. I. 23.) Azokból a megnyilatkozásokból, melyeket a Prágai Magyar Hírlapból eddig apropó- szerűen idéztünk, ki lehet következtetni, milyen lehetett ennek a lapnak az igazi véleménye Petőfiről. Rá is pontosan illett az a megállapítás, amelyet Ignotus a magi arországi ellenforradalmi rendszer Petőfi-felfogásáról mondott. Csak hazudta azt, hogy szereti a költőt, s közben elhallgatta, kimagyarázta belőle mindazt, ami a lényege. Taktikai okokból nagystílű módon — és szinte az előjog érzetével-éreztetésével ünnepelte a centennáriumot, de ünneplése egyúttal az igazi Petőfinek a tagadása és elutasítása is volt. A magyarországi ellenforradalmi rendszerhez hasonlóan a vele rokonszenvező itteni jobboldali lapok egyikének sem volt bátorsága ahhoz, hogy a szíve szerint megkritizálja Petőfit. Az a meghökkentőnek látszó kijelentés, melyet a Híradó című pozsonyi napilap ünnepi melléklete a költő politikai képzettségének hiányosságairól tett (1922. XII. 24.), egyrészt a dicsőítő frázisok tömkelegébe volt ágyazva, másrészt nem haladt túl azon a felfogáson, melyet az egykori népnemzeti iskola kritikusai (Gyulai Pál, Gre- guss Ágost, Salamon Ferenc) vallottak Petőfiről. Gyulai ék konzervatív nézete hallatszik vissza abban a megállapításban is, amely a Szlovenszkó Általános Magyar Tanítóegyesület hivatalos lapjában, a reakciósnak nem mondható Magyar Tanítóban hangzott el — egy igen pozitív jellegű jellemzés végén — Petőfi „ifjúi hibáiról”: „a dacosságról, a féktelen szenvedélyről, könnyelműségről, elbizakodottságról és nagyításról.” A konzervatív Petőfi-kép erősítését igyekezett szolgálni az a két pályázat, melyet a pozsonyi Toldy Kör a centenárium idején hirdetett meg. 1921-ben Petőfit dicsőítő költeményre, 1922-ben pedig a költő életével kapcsolatos színjátékra tűztek ki pályázatot. Ezekről a pályázatokról, valamint a Tűz igényes és haladó célkitűzésű centennó- riumi pályázatáról már egy régebbi írásunkban képet adtunk az Irodalmi Szemle olvasóinak.
