Irodalmi Szemle, 1975
1975/7 - HAGYOMÁNY - Mózsi Ferenc: Megőrizve meghaladni
Mózsi Ferenc megőrizve meghaladni* /Gondolatok a hagyományápolás kérdéseiről] 1. 1. A hagyomány nemzedékről nemzedékre (az iskolában a nagyobbakról a kisebbekre) szálló szokás, tradíció. A nép életében (népszokások), a nép művészetében és általában: minden közösségben találunk értékes hagyományelemeket. Egyre gyorsuló- változó korunkban napról napra több hagyományőrző szándékkal találkozhatunk. A hagyományok őrzése, ápolása minden közösség kohéziós ereje és — amennyiben ezek a hagyományok az általános haladás részeként értelmezhetők — a hagyományok szerető-éltető ápolása minden közösség legszebb feladatai közé tartozik. A hagyomány mindig egy adott közösségnek a sajátja. Például: Szene lakosságának lakóhelyéhez kötődő hagyománya, hogy négyszáz évvel ezelőtt itt született Szenei Molnár Albert. Ugyanakkor a helyi hagyomány egyben egy nagyobb közösségnek, a nemzetnek, az egész országnak, makrostruktúrákat összekötő övezetnek, az európai történelmikulturális hagyományoknak is része, hiszen azzal kölcsönhatásban alakult ki. Példánk esetében: Szenei Molnár Albert munkásságával kora nyelvi és irodalmi szükségleteit elégítette ki, s ezzel a „korszerűdre törekvésével tulajdonképpen egyik előkészítője a magyar nemzeti nyelv egyenrangúságáért vívott harcnak, ami — mint tudjuk a XVIII. és a XIX. században fontos eszköze a polgári értelemben vett modern nemzetté konsti- tuálódásának. A helyi hagyományon túl Szenei Molnár Albert például Adyra való hatásával rányomta bélyegét az egyetemes magyar és ezzel áttételesen a csehszlovákiai magyar irodalomra, mert Fábry Zoltánnal valljuk, hogy „... (irodalmunkat) minden más hatást felülmúlóan, egy életet eldöntően és kísérőn: Ady Endre és a Tanácsköztársaság indította útjára.” A helyi hagyomány ez esetben tehát egyben az egyetemes magyar kultúra hagyománya is, és több szállal kötődik a csehszlovákiai magyarság hagyományaihoz. Ismertek a Szenei Molnár Albert munkásságához kötődő magyar—szlovák kapcsolatok, mellyel ezt a helyi és nemzeti hagyományt a magyar—szlovák kapcsolatok, általánosabb megfogalmazásban a „makrostruktúrákat összekötő övezet” hagyomanyai közé is beiktathatjuk. Sőt, mivel Szenei Molnár Albert kora leghaladóbb ideológiájához csatlakozott — bizonyos vonatkozásban párhuzamot vonhatunk Szenei Molnár Albert magyar nemzeti hagyománya — természetesen kora és a történelmi Magyarország valósága determinálta áthasonítások figyelembe vételével — és az engelsi értelmezésű Luther német és egyetemes kulturális hagyománya között, hiszen „Luther nemcsak az egyház Augiász-istállóját söpörte ki — írja Engels — hanem a német nyelvét is. Megteremtette a modern német prózát és megírta szövegét és dallamát annak a győzelmi karéneknek, mely a XVI. század Marseillaise lett...” A XVI. és XVII. század magyar valóságának volt ugyan Bastille-.ja, de olyan Marseillaise-e született, mint az „Erős várunk nékünk az isten . ..” vagy a „Kto jsou boži bojovníci...” Nem feladatom, hogy Szenei Molnár Albert helyi, nemzeti, makrostruktúrákat összekötő hagyományát behelyezzem Európa szellemi Golf-áramlatába, mely — természetesen — több irányban hatott helyen* Elhangzott 1974 őszén a Szenei Molnár Albert-napok alkalmából. hagyomány
