Irodalmi Szemle, 1975

1975/7 - ÚJ HANGOK - Csáky Károly, Cuth János, Hajós László, Kertész Gábor, Kiss József, Lacza Tihamér, Lunczer Gabriella, Poór József, Süli Gabriella, Somos Péter, Soóky László, Szigeti László, Vajkai Miklós: Versek és novellák

Bámultam a sárga arcot, hogy majd kiguvadtak a szemeim. Emberek szipogtak körülöttem, és én csak rámeredtem anyámra. Ujjaim végig siklottak az arcán: s egy pillanat alatt rádöbbentem tehetetlenségemre. Éreztem, hogy egyre törpülök, távolodok anyámtól, s láttam, hogy válik anyaggá sárga arca, s hogy mocskolódnak el nyitvahagyott szemei. Keserűség égetett belülről, miközben egyre csak rimánkodtam, egyre csak szó- longattam őt, de figyelemre se méltatott. Kínzóan nyugodt tekintete a mennyezeten pihent, s nem törődött a vakarccsal, nem érdekelte őt semmi.

— Le vagy ejtve!... — szakadt ki belőlem egy hörgésszerű kiáltás.

— Le vagy ejtve!... — A hang felborzolta a fekete kendőket, s megdermedtek az emberek. Csak a két karszalagos tudta a kötelességét: karon ragadva cibáltak kifelé, miközben zsongtak, bongtak a harangok, s anyámat temették.

Gwerk Ödön: Csendélet (olaj, 1929)