Irodalmi Szemle, 1975

1975/7 - ÚJ HANGOK - Csáky Károly, Cuth János, Hajós László, Kertész Gábor, Kiss József, Lacza Tihamér, Lunczer Gabriella, Poór József, Süli Gabriella, Somos Péter, Soóky László, Szigeti László, Vajkai Miklós: Versek és novellák

Vajkai Miklós

anyám

(Történet egy barátom elbeszélése alapján)

Mint akit fejbe kólintanak, kóvályogtam a Szürke Ajtók utcájában: talpam alatt a fekete aszfalt, fölöttem fekete ég, mely már napok óta leszakadni készül, s a maró csönd folytogatott. A házak mind háromemeletesre épültek, telt ajtajaik hamuszínűek, akár a falakról lehámló festék. Szürke, szürke, szürke volt minden, csak a számtáblákon egy csipetnyi kékség.

Ki innen! Ki innen e siralmas utcából, el a Zöld Sávok mentén, ki a vasúthoz... Lépteimet gyorsítva igyekeztem, s megörültem, hogy elértem a szomszédos utcát. A villamos lassított, felszállhattam volna ...

Aztán a pénztáros hivatalos arca. Mint a robotgép, végezte szolgálatát. Majd egy másik arc: a kalauzé... Aztán egyre több, s egyre komolyabb, mint egy gyengébb felvételen.

A vonat zötykölődött, sűrű füstje a felhőkbe kapaszkodott, s vonta őket egyre közelebb a földhöz. Fülledt volt a levegő, a nyitott ablakok sem segítettek, s az utasok egyre ingerültebbekké váltak: kötekedtek, mint akiknek elment a józan eszük.

Apám az ajtóban állt. Mintha engem várt volna, az ajtófélfának támaszkodott. Letette a batyum, le a konyhakőre.

A temető közel volt: pár percnyi járásra.

— Itt lesz a sírja ... — mutatott apám egy helyre. A magas fű köröskörül kiégett a hetek óta tartó forrőságban, s a kerítés mentén kétségbeesetten meredtek a gyürücék. Öreg Bálint deszkát hozott, jó hárommétereset, s óvatosan letette a földre, mint kényes jószágot.

Ezen a napon jöttek meg a bátyók ős a nénék, és mindent ők intéztek, mintha még mindig taknyos kis kölyök volnék. Atsiránkozták' az éjszakát és nagyon sokat ittak, s hogy reggel lett, szétszéledtek: ki arra, ki erre ...

Egész nap egyedül voltam, mert apám is eltűnt, és csak késő este jött meg a testvéreivel. Rám nézett, s azt mondta: részeg vagy! — A vad villogás most hiányzott a szeméből, fáradtnak, összetörtnek látszott, s görnyedve ült az asztalnál, egyik cigaretta után a másikra gyújtva.

Hajnalban zivatar vonult át a falun. Jókora felhőszakadás... Öreg Bálint valamivel azután állított be:

— Gyere ki velem — mondta.

Az utcán még nem jártak emberek, csak a bakter húzta be gúnárnyakát, s álldogált a templomunk előtt.

— Ilyen korán? — kérdezte.

— Ilyen korán — mondta Öreg Bálint.

A sír valóban bedőlt, s jócskán állt benne a víz. Bálint bátyó létrát hozott, és rendbe tette a gödröt.

— Ne haragudj, hogy kicsaltalak — mondta, amikor elkészült —, de nincs átkozot- tabb az anyaföldnél... — s ujjával a gödörbe bökött.

Anyámat délben hozták haza. A két karszalagos megigazította a szemfedőt, majd pillanatok alatt átrendezte a Kápolnát.

— Mint a halálbaglyoknak, olyan a szimatuk! ...

Cikáztak ide-oda és kattogtatták a gépeiket. A tömeg meg egyre duzzadt, növekedett, míg be nem lepte az egész temetőt.