Irodalmi Szemle, 1975

1975/7 - Jósé Maria Arguedas: Teremtő atyánk Túpac Amaru

A világ várakozik.

Messzibbre megyünk, mint hitted és akartad volna.

Gyűlöletünk izzóbb, mint a tiéd volt.

Szeretni nálad jobban szeretünk,

az elvarázsolt galamb erejével.

Várj csak, atyánk, ezzel a végtelen gyűlölettel, ezzel a végtelen szeretettel, amit te nem győztél, mi mindent megteszünk. A jég alatt alvó tavat, sötét szakadékokat, a halált jelentő kék legyet, a holdat, csillagokat és a földet, az ember lágy és hatalmas szívét, minden élőt és élettelent ezen a földön, embert, galambot, sziklát és fövenyt,

mindent fénylővé és örvendezővé teszünk, Amaru, atyánk.

A szent halál majd egymagában jár, nem lándzsák hegyén, s nem füst és villámok között.

A világot az ember jelenti majd,

s az embert a világ, minden a te mértékeid

szerint.

Szállj alá hozzám, Kígyóisten, lehelj életet belém, tépd fel kezeddel a burkot, amely szívemre borul. Adj erőt nekem,

Atyám, Amaru.

Gwerk Ödön: Közép-szlovákiai táj (olaj, 1926)

Mikola Anikó fordításai