Irodalmi Szemle, 1975
1975/7 - Török Elemér: Versek
Török Elemér aludj, kedves Akkor hát meggyújtom a gyertyát hogy lássam a kezedet fejed fölött szárnyatlan sötétség homlokodról árnyék lebben aludj kedves az ég csillag-sátra fehér dalait küldi nemsokára kövek türelme A madarak torkában rekedt hang a süllyedő fák döbbenetében és az örök mozdulatlan csönd akár egy koporsó s a kövek türelme hogy egyszer kivirágzanak kopogtatok Fáradt vagyok kopogtatok házam régen elperelték ki enged be éjszakára aludni kéne dajka nincsen ki altat el engem — anyám sincsen kimondtad rám az árvaságot Nem tudsz már meghallgatni anyám édesanyám minden gyászom feketeségét kontyodba kötötte a halál amióta kimondtad rám az árvaságot a szemembe fekete lángot leheltél csillagok virrasztják versbe fullasztott álmom ringatnál inkább ma is vadvirágok bölcsőjében s jönnél aranyhajú hajnalokat ébreszteni szívem csend-sivatagján volt úgy is Kinyíltak a kövek világosodik már fény pettyezi homlokom volt úgy is ... de minek emlegessem a tíz ujj ökölbe rándulását most is a Ticcénél vagyok s csöndjébe zárom hallgatásomat
