Irodalmi Szemle, 1975
1975/1 - HAZAI TÜKÖR - Morvay Gyula: Tardoskeddi mondandó
Morvay Gyula Délnek lejtnek a nyitrai hegyek, a komjáti dombok asztal-sík tájon laposodnak el, benyúlnak a faluba, ott a vadvizek tájába vesznek. Még a vasútvonal is követi az óriási mocsárvilágot, amely mára elveszett: ahol zsombék sarjadt, fű kizsendült, most kövér kalásszal terhes a vidék. Hosszúra, szélesre széthúzódó falu cövekölődik a síkságon: az ott Tardoskedd. A régi öregek szerint Quad, Qued lett volna a település első neve, a rómaiak előtt, amikor azon a tájon a kvádok laktak, és Gila — Űgyalla, Gyalla — Qued és Urmin települések voltak a legrégibbek. A Turdus, Turdes (turdus = erdei fenyőrigó) szó is megjelenik a falu nevében: Turdesqued; a qued — talán — kvádot, mások szerint a keddi napot, a nagy vásárok napját jelenti. A Tardoskedji, Tardoskegyi, Taroskeggy formákból alakult a Tardoskedd név. 1919 februárjában a falu neve: Tardosked — az „s”-en a szláv „v” alakú lágyítójel, ami azt jelentette, hogy az „s” nem „sz”, hanem „s”. Később Tarosked a neve, utána megint a régi nevét kapja vissza, míg most Tvrdo- šovcének hívják. A nyitrai várpüspökségé volt azon a tájon minden hold föld, meg a főnemeseké; az 1700-as esztendőkben felosztják — „kiosztják” — a földeket; ennek a földosztásnak a neve: Prima Divisio Agrorum in Tardoskedgyi. „Savó János fődgye lába mellett” viszik a láncot, osztják a földet, szabják ia dűlőket. A Primaciának ezen a tájon „jó 33 ezer” hold föld marad, helyet adva két későbbi nagy úrnak: gróf Nemes Jánosnak, aki a Neoaoquistica Commissio-tól kapja birtokát. Ez volt a sokezer holdas komjáti uradalom. Gróf Károlyi Alajosé volt a másik „birodalom”, ő volt a „megyeri uraság”. Óriási erdejében főhercegek, grófok, királyok, császárok, khedivék és szultánok vadásztak; tardoskeddiek voltak a „hajtők”. („Az erdőben faházat építettek, az alacsony ablak alá hajtották a vad-csordát; az urak a kényelmes állásból tüzeltek a vadakra, öreg Mákos Gergő berohant az urakhoz: „Lőjön már, az isten verje meg, lőjön már! Szétszaladnak az idehajtott állatok, kezdhetjük élőiről! Adja ide azt a puskát, majd maga helyett is leszedem a vaddisznókat!”) A 12 ezer holdas határban egy csepp víz sem volt. A komjáti dombok felől csurdo- gáló folyások el sem érték a falu határát, vagy ia falu tövében száradtak ki. A falunak száz esztendőkig egyetlenegy iható vizű kútja volt, arra jártak vízért. A kutakban csak állatnak való víz csillogott a mélyben. Tűzvészkor a falu negyede, fele is leégett; mindennél jobban féltek a tűztől, mivel nem volt víz. Tűzesetkor hősökként mentették társuk házát, jószágát. Az Első-Réteken szárazságban csergő göröngyű fekete föld sütötte az ember talpát, mélyen berepedezett a föld, esőben meg csúszós kulimász volt minden göröngy. Harmadrendű földű dűlő volt. A Határiak-dűlőben viszont ismeTardoskeddi mondandó Morvay Gyula 1905-ben született Tardoskedden. 1940 óta Magyarországon, Nagykanizsán él. Verseskötetekkel indult (Forróra fülledt talaj, 1930; Magamig ér a sor, 1932; Oj holnap jelé, 1935). Később a próza vonzásába került, s az alábbi regényeket hagyta ránk: Emberek a majorban (1936), Falu a havasok alatt (1940), A nagy út (1944), Fekete föld (1948). Az utóbbi műve 1951-ben cseh fordításban is megjelent. Ismert mint novellista is. Rongyász című elbeszélését az 1974/5-ös számunkban közöltük.
