Irodalmi Szemle, 1975
1975/1 - HAZAI TÜKÖR - Sellyei József: Napló
Sellyei József Sellyei József 1909-ben született Vágsellyén, ugyanott halt meg 1941-ben. Nyomorgó szegényparaszt volt, életének tüdővész vetett véget. Nehéz és küzdelmes parasztiról útját a sarlósok egyengették. Írói arcélét a parasztvalóság és a magyarországi népi irók hatása alakította ki. Az Elfogyott a föld alóla és a Pecsétes élet című regényei 1935-ben jelentek meg a Csehszlovákia Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság kiadásában. Elbeszélései (Nádas házakj már csak az író halála után, 1957-ben jelentek meg könyv alakban. Farsang legénye címmel 1929-ben verseskötetet adott ki. Érdekelte a folklór is: gyűjtötte, s különféle magyar folyóiratokban közölte a mátyusföldi szlovákok népdalait és mondáit. Alábbi, kötetben még nem közölt jegyzetei a Magyar Nap 1936-os évfolyamában jelentek meg. Csütörtök, 1936. április 9. Németh László regényét olvasom mostanában. A könyv címe: „Gyász”, és a pesti Franklin Társulat kiadásában jelent meg. írója az ismert esszeista és kritikus, a „Ta- “nú” szerkesztője. A regény: parasztregény. A magyar parasztság regényéről tanulmány köllene, hogy szóljon: itt egyetlen könyvről van mondanivalóm. A „Gyász” hőse, Kurátor Zsófi, a százholdas kulákparászti sarj. Fiatalon megözvegyült emberi lélek. A története nagyon pontos lélekrajzzal vezetve, s aki ismerem a parasztéletet, rámondhatom: az író pontos munkát végzett. Maradéktalanul mutatta meg a paraszti lelket, aki az emberi cselekedeteket diktálja. Kurátor Zsófi lelkisége: az az elfejlődött lelkiség, aki a betegesen átvett civilizálódásokból nőtt a gazdag parasztokba és természet- ellenessé tette őket társadalmi életformájukban. Kurátor Zsófi nem szerette az urát szenvedéllyel, hiszen a halála után pár hétre már nem is tud összefüggően visszaemlékezni a halálesetére — de rátarti, kemény gyászba cövekölődik, hogy az emberek meglássák az özvegységét és megtiszteljék benne. És hogy a leselkedő pletykák ki ne kezdhessék makulátlan hétköznapjait: a pletykák megveszekedett fészkét, Kiszelánét, a pletykák szóróját fogadja maga mellé lakótársul, hogy Kiszeláné szavaiból az emberek meglássák az ő makulátlanságát. Elferdült paraszti lélek, természetellenes béklyókban vergődő élet Kurátor Zsófi, olyan mutogatós, csak külszínre, csak formabeli tisztaságra adó, amilyennek a parasztélet Ismeretes. Közvetlenül a „Gyász” előtt népballadákat, kedves olvasmányaimat forgattam, s most, ennek a mai gyászos balladának olvasásakor újra és újra előjöttek a népballadák figuráinak egyenes és természetes lelkiségű figurái, a Kőműves Kelemennék, Fehér Annák, Zombori Boriskák. Önként adódott az összehasonlítás az ősi parasztiélek és a mai között. Az egyenes, fejlődésképes lélek és a beteg, megrekedt lélek. Mert Németh László regényénél meg köll állapítani, hogy a mai paraszti lélek gyászosan beteg. Akkor beteg, amikor a rátartiság teng túl benne. Amikor elszakadt ősiséges vonalaitól és fejlődésképessége megrekedt, hogy úgy vergődik, mint a homokra vetett hal. Ügy vergődik az úri kultúrákból fölszítt hatásokban, az elkülönülésben és a sajátmaga osztályos maradiságának leverő szégyenlésében. A társadalomtudós azt mondhatná, hogy a „Gyász”-ban megrajzolt paraszti lélek élet- képtelen arra, hogy történelmi szerepet tölthessen be, mert a történelmi szerep betöltésére az osztály kollektív jellegű lelkisége kívántatik. És ez igaz is. A civilizáció hullámában megbetegedett, elkorcsosult paraszti lélekről ad jelentést Németh László nagy regénye. napló
