Irodalmi Szemle, 1975
1975/6 - MŰFORDÍTÓI VERSENY (3.) - Simkó Margit: Császármetszés
— Kérem, ihatnék itt egy feketét? — Akár kettőt is — mutatott rá a szemközti ajtóra az egyik, aztán elnevette magát — de ne kérjen duplát, úgyis szimplát kap. Karsai megemelte a kalapját, és azt már nem hallotta, ahogy az asszonyok összenevettek. — Biztosan egy férj. Láttátok, milyen meggyötört, mintha ő szülne. Ilyenkor mind be van ... A presszóstól kért egy feketét, és nagyot hörpintett a forró italból. Először jóleső bizsergés járta át a testét, aztán összerázkódott. A kávéból éterszag áradt. A tágas váróteremben csak hárman ültek. Karsai leült az ablak alatt húzódó pad sarkára, amely előtt egy kerek asztalon újságok hevertek. Keze önkéntelenül nyúlt az egyik lap után, de aztán visszahúzta. A falon függő képek agreszívan néztek szemébe. A szív keresztmetszete rózsaszínűre temperálva ... csonttörések szakszerű összeillesztése ... aztán egy túlméretezett nagyságú képen az embrió fejlődése az anyaméhben. Elfordította a fejét. Az egészséges ember ösztönös ellenkezésével menekült minden elől, ami a kórházzal, betegséggel összefügg. — Császármetszés... egy éles kés bele fog vágni a szeretett testbe, és kiszakítja belőle a gyereket. Milyen egyszerű volt minden, az egymásratalálás, a fellobbanás, a nyílt vallomás ... Császármetszést kell alkalmaznom ... idegeneknek tilos a belépés ... Anatómiai tanulmány lettél, Magdi. Ezalatt a műtőben pattogtak a vezényszavak. — Megkezdtem az altatást — jelentette az aneszteziológus. — Fehér köd borult az asszony szemére. A gomolygó habokból milliárd buborék pezsgett szét, mintha egy óriási tartályból tengernyi ping-pong labda pattogna pokoli zűrzavarban, összelapulva, széthasadva. — Kezdhetjük. Szike ... szike ... tampon ... tampon ... pean ... tampon ... — Fiú — mondta az aszisztens. — Halott. — Oxigén ... folytatjuk az altatást... a méhet is eltávolítóm ... szike ... tampon ... pean ... catgut... vérnyomás? Csökken .. . Transzfúzió ... Az asszonyt óvatosan a hordágyra fektették. — A kiilönszobába vigyék. Nővér, maga ne mozduljon a közeléből, nagy adagot kapott. Te, Béla — fordult a főorvos az asszisztenséhez —, ilyen súlyos esetem már régen volt. Vedd át tőlem az irányítást, lepihennék egy kicsit. Hatkor van még egy operációm, látod — tette hozzá öniróniával —, öregszem. De ha valami nehézség adódna, jelentsd nekem. Igaz, és a férj, egy Karsai nevezetű, lenn van a váróteremben, három óra előtt semmi esetre ne engedd a feleségéhez. — Nyugodtan pihenj le, főorvos úr, majd intézkedem — mondta az aszisztens. és elsietett a tovagördülő tolókocsi után. Mikor a szolgálatos nővér két óra múlva benézett a különszobába, az asszony már nyitott szemmel feküdt az ágyon. — Hát a kismama már felébredt? — Fáj — suttogta az asszony halkan. — Tudjuk, kedveském. így van ez császármetszés után, de nyugodjék meg, nemsokára elmúlik. Ha azonban nagyon fájna, adunk egy injekciót, már elő is készítettem. Csak semmi mozgás, csak semmi mozgás, nem szabad mozdulni. Most megmosom az arcát, az hűsít... — Hol van a Kispisti? — Lenn van a váróteremben. Jaj, nagyon jó férje van, egy pillanatra sem hagvía el a kórházat. — A fiam ... hol van a fiam? — Ezek a kismamák mindent tudnak. Honnan tudja, hogy fiú? — Kislány? — mosolygott kábultan az asszony. — Nem, fiú. De most ne mozogjon, még a kezét is megmosom, nem kell emelgetnie, hagyja csak rám, így ni — beszélt a nővér nagy igyekezettel, hogy kikerülje a feleletet. — A kisfiamat akarom látni, kérem, hozza ide a kisfiamat, — könyörgött az asszony lázasan. — Most nem lehet, majd ha a doktor úr megengedi, ez kórház, itt mindennek megvan a maga sora, s én mindenért felelős vagyok. A narkózis után pihenni kell, próbáljon meg, kedvesem, elaludni — az asztalra készített injekcióstű után nyúlt.
