Irodalmi Szemle, 1975
1975/6 - MŰFORDÍTÓI VERSENY (3.) - Veres János: A teve
kőcökkel. így keletkeznek aztán az olyan rigmusba szedett oktatódák, mint teszem azt: az iskolában tanulni kell, a nagymamát becsülni kell, szeptemberben iskolába kell menni, s nézni a hulldogáló őszi faleveleket stb. Szerencsére Válek nem vonzódik az , ilyen kaptafa-dolgokhoz. Tudja (vagy érzi), hogy a gyereknek nem az „öntudatára”, hanem a játékkészségére kell hatni. Jól látja a dolgokat: nem a gyerekeket kell tömni kincstári okosságokkal, hanem újra-tanulni tőlük azt, amit felnőtt korára elfelejt az ember. Játékot, őszinteséget. Varga Imre Mentegetődzésnek tűnhet, pedig nem az, csak egyszerű tényközlés: gyerekverset még soha nem írtam és nem fordítottam (egy-két ujjgyakorlat nem minősülhet komoly munkának), sőt nem is olvasok ilyen jellegű műveket. A népköltészet, népmese más lapra tartozik. Persze, ezzel nem azt mondom, hogy kétségbe vonom a gyermekirodalom fontosságát. így hát jelen munkám a szó szoros értelmében csupán kísérletnek tekinthető. Amikor leültem, hogy a „Tava” című verset lefordítsam, úgy éreztem magam, mint a tilosban bitangoló jószág, mely fél szemmel azt lesi, mikor iramodik feléje a pásztor, vagy a puli. Ügy is mondhatnám: megpróbáltam a lehetetlent — vízen kerékpározni. Abból indultam ki,, hogy gyerekversről, tehát lényegében játékos műről lévén szó — mely ráadásul nem szigorúan kötött formában íródott —, ezúttal szabadabban moVeres János fordítása a teve Besunnyog a teve a büfébe, betanult mondókát szajkóz félve: „Szomjas vagyok, mint a teve — vizei kérek, zokon ne vegyék.” A büfés azt mondja: „Ugyan, semmiség, ily baj bárkit érhet! Itt óhajt meginni egy pohárral, avagy tán fogytán a készlet?” Ez a teve cirkusz-táji szerzet, hátán kis hercegfi tevegelget. Mit számit, hogy nyúlfarknyi a száma! Porond porát sivatagnak látja. S mert a sivatagban — mint érzésünk jelzi — túl sokat kertelni únt dolog, így szól tevénk közönyösen: „Ma a púpjaimba tankolok! Előre egy hektót merjen, a hátsóba kettőt-hármat, — nem veszünk össze egy lajt jó nedven. Tevesors, hogy víz szüli jókedvem.” I A büfés serényen, gyorsan kiszolgálja. A teve meghajlással elköszön, s indul, teve-pompáját riszálva. Rózsaszín lett körötte a világ s merő fényözön.
