Irodalmi Szemle, 1975
1975/6 - MŰFORDÍTÓI VERSENY (3.) - Koncsol László, Kulcsár Ferenc, Ozsvald Árpád, Rácz Olivér, Tóth László, Tőzsér Árpád, Varga Imre: Miroslav Válek versének fordításai és miniesszék
teve-.. Egy teve nedvet esedezve, mert levet lefetyelne, megy be egy helyre. Szesztelen levet venne. S e helyzetet e vers-versenyre benevezve el kell csevegnem, helyesebben: le kell jegyeznem. Ritkán álmodom állatokkal. De most, hogy így kétközben állok, mert egyfelől a szerkesztőségi határidő riiasztgiat, másfelől pedig annak ia tudata köti kezemet, hogy gyerekverset nemcsak írni, hanem fordítani sem szabad ihlet nélkül. így aztán, ha éjjelenként felriadok, a Szarvas Gábor Nyelvőrének egyik kötete alá csúsztatott gépiratomat böngészgetem, vagy pedig ráfirkantok a lapszélre egy megálmodott rímet. A lapra ;rt, eredeti, tehát a szlovák szöveg, már alig-alig olvasható a sok bejegyzéstől, a Rímszó- tárból kijegyzefct eleve-leve-heve-neve-féle eszperente szószörnyektől. A Tava a gyermekmondókák hangján indul, ritmusa egyre oldottabbá válik, s a versben később a rím- és szójátékok esnek inkább latba. így ia szöveg makámaszerű jelleget kap. A magyar gyerekköltészetben viszont ezzel nem sokra megyünk. S mit tettem én? A szótagszámhoz nem ragaszkodva (ez lehetetlenség), igyekeztem úgy tagolni a szöveget, hogy ne tűnjön rímekkel megfejelt prózának. A szlovák vershez nem voltam következetesen hű, annyira azonban mégsem tértem el tőle, hogy a cím ialá odatehet- ném a „Változat M. Válek versére” címkét. Nem tarttom becsületes eljárásnak — ilyen esetben — az „eszmei mondanivaló” egy az egyhez-forma közvetítését. S általában ellene vagyok az olyan gyerekverseknek, amelyeknek szerzője azt hiszi, hogy Makarenko bölcsességét előnyösebb idejekorán, két-három éves korban, megismertetni a gyerVarga Imre fordítása Teve toppan a söntésbe: „Kérem ö-ö-ö-önt, és be- becs-bocsánat, vizet innék, megszomjaztam, mint a teve.” Szól a csapos: „A víz kapós, s adom, persze, hogyha fizet. Megissza tán itt a vizet vagy mérjem a tartalékba?” Tevénk lakása állatsereglet, s hátán kis herceg tevegelget. Hogy rövidkét és módjával! Mégis, lám, a por-porondon úgy érezte magát mint a Szaharában. Sivatagban — hallhattál felőle — más az illem, nincs nyakban előke, szól a teve közönyösen: „Púpjaimat televeszem — mert gondos a teve-eszem —, az elsőbe egy hordónyit, hátulsóba kétszer annyit, vagy háromszor — nem fogunk mi hajbakapni ilyen végett, a víz, mondják, teve sorsa, teve-végzet.” A csapos teszi jól a dolgát. A teve szépen meghajol hát, s tovatipeg teljes tevebájjal. A világ rögvest tele bájjal, milyen szépséges, rózsás.
