Irodalmi Szemle, 1975
1975/6 - MŰFORDÍTÓI VERSENY (3.) - Koncsol László, Kulcsár Ferenc, Ozsvald Árpád, Rácz Olivér, Tóth László, Tőzsér Árpád, Varga Imre: Miroslav Válek versének fordításai és miniesszék
a rovására is mehet. Persze még így is gyanúsnak tűnik föl neki egy többé-kevésbé megtervezett játék tisztasága, őszintesége és természetessége (nem tagadja, hogy a „továbbjátszást” — lényegileg — kénytelen volt megtervezni). Az idegen anyaggal ismerkedve a „fordító” azonnal megérezte (vajon nem csalnak-e az ilyen „megérzései”?), hogy — csak — akkor maradhat hű a költő játékeszményéhez (verseszményéhez?, játékszabályaihoz?), ha nem ragaszkodik makacsul az „idegen anyag” természetes nyelvi és versbéll sajátosságaihoz: ezeket a sajátosságokat ugyanis csak saját anyanyelvének nyelvi és költészeti (?) hagyományaiból kiindulva (és e hagyományok rendszerén belül) tudja leginkább továbbvinni. Kísérletéhez — amit az említett variánsok közül a leg/olytathatóbbna'k ítélt meg — most bőven mellékelhetne magyarázó (vagy magyarázkodó?) jegyzeteket is. Sorról-sorra — párhuzamosan — elemezve az eredeti szöveget és az — általa kiválasztott — értelmezést. Mit miért így — és nem másképp — oldott meg. De mert választása épp a „folytathatóság” elve alapján esett a fenti értelmezésre — a költő példáját elfogadva — kihívja ő is olvasóját: játsszon, vitázzon, foglaljon állást vele együtt. Tévedéseiben és — bár ismerve ezeket — megoldatlan — vagy kevésbé természetesen megoldott — problémáiban is. Tóth László a teve Tőzsér Árpád fordítása Szomjas a teve, megy a büfébe. Böfög a büfés, kijön elébe. Szól a dromedár: — Vizet! Akár hat teve, úgy szomjazom. S a büfés: — Nem tesz semmit, kérem! A vendég fizet és mi hozzuk a vizet. Hatszoros szomj nekünk hatszoros haszon. S mennyit kér az úr? S állva fogyasztja el vagy térden? Tőzsér Árpád jegyzetét kező íordulóban közöljük. a követKenyerét tevénk egy vándorcirkuszban kereste. Hátán egy sejkkel fellépett minden este. S mit számít, hogy csak a cirkusz porondján trappolt. A porond homokja számára a sivatag volt. S mivel a sivatagban nem tanítják, mi az illem, lakói nyersek, tevénk is ilyen. Szól a büféshez: — Tankold fel mindkét púpomí Egyikbe elég lesz hatvan, a másikba száz is belé megy. Két-három korsón már csak ne múljon. Teve vagyok, hát a víz a sorsom. — A büfés mindent kedvére teve s a teve elégedetten elbaktatott. Egyszerre oázisnak látta a várost, s felette kútnak a napot.
