Irodalmi Szemle, 1975

1975/6 - MŰFORDÍTÓI VERSENY (3.) - Koncsol László, Kulcsár Ferenc, Ozsvald Árpád, Rácz Olivér, Tóth László, Tőzsér Árpád, Varga Imre: Miroslav Válek versének fordításai és miniesszék

a teve Söntésre lel a teve s bekocog és öntudatos képpel így motyog: „Elnézést — kaphatnék egy icce vizet? Szomjazom, mint egy teve! S a csapos szól: „Az ám, megesik ez errefele! Kupicában parancsolja, avagy talán púpjait öntsem tele vele?” Tevénk egy állatkertben ügyködött: egy kis princet cipelt a púpjai között. Mit számít az, hogy szűk a sétatér; a homok rőt, s ő azt hiszi, a Szaharában él. S mert a sivatagban, gyerekek, senki sem kertel s nem fecseg túl sokat, a teve orrhangon így beszél: „Ma feltöltöm két púpomat! Az elsőbe egy akót! S a hátsóba? — úgy huszonöt liter! — ezen nem rúgjuk össze a patkót, mert hát én vízzel mulatok!” A csapos ugrik, igyekszik szerfölött; tevénk gálánsán elköszön s fennkölt pompájában kevélyen eldöcög. S világát derű önti el és rózsás fényözön. Ez a teve — nagyon kedves teve; azt hiszem, a sorok üteméből is kiérzik, hogy ritmusra lépked, majd teve módjára megtorpan: egy „drinkre” szomjazik, az olvasó — akár kicsi, akár felnőtt — viszont pontosan erre a megtorpanásra szomjazik. Taián ezért hallottam fordítás közben gyerek-kezek tapsikolását kicsendülni a verslábak és a rímek közül. Fordításomban szerettem volna ezt a tapsikolást is visszaadni; három­négy változattal is eljátszadoztam, míg végülis az utolsónál kötöttem ki. Mert hát — a játék nem könnyű mesterség; figyeld csak meg kisfiadat, miközben elmélyülten, gond­terhelten szuszog az alkotás lázában, figyeld meg kislányodat, milyen odaadó hévvel hat, alkot, gyarapít — a maga nemében és a maga módján a játék is munka és hasznos jellemnevelő. Válek ismeri a gyermek belső világát, a külső élmény és a benső feszültség össze­függéseit; versében a külső játékosság szervesen összeforr a tartalom összhangjával, a verssorok tördeltsége, rím és ritmus híven elárulja azt is, ami a dolgok mögött rejlik, s így válik tevénk többé, mint a vers alanyává. Partnerré és játszótárssá válik, van mondanivalója, elgondolkoztató üzenete, és ez már nem puszta játék, hanem az élet folyamatossága; ez a vers nemcsak fordításra — olvasásra —, hanem továbbköltésre inspirál, a fordító — az olvasó — szeretne együtt játszani a költővel és tevéjével. Ezért jutott eszembe itt az ismert, szellemes francia töprengés: „A vers nélkülözhetetlen do­log. Bár tudnám, mihez ...” Nos, hát ehhez. Rácz Olivér Rácz Olivér fordítása ? .. r

Next

/
Thumbnails
Contents