Irodalmi Szemle, 1975

1975/6 - VÁLOGATÁS GYEREKVERSEINKBŐL - Mészáros László: A mese metamorfózisa

dóriképpen már nem mágusnak, hanem tudósnak hitte magát. A történelem és a tudomány kiszorultak a meséből, s a mesének így csak a legfontosabb összetevője, a fantázia maradt meg. Ez a folklór aztán a feudális kor rekvizitumait használva (királyok, hercegnők, vitézek, várak, lovak, szegénylegények stb.) az emberek vágyait, álmait, elképzeléseit vitte bele a mesébe. A mese többlete tehát itt már nem a történelem és a tudomány, hanem egy nép rajza, a nép eszejárásának, szellemességének, képzelődésének és vágyának a visszatükröződését adja. A mesének eszmei mondanivalója van.

Az ipari és a társadalmi forradalom a múlt század közepe táján lényegében megállította a népmese fejlődését. Éspedig azért, mert a mese valóságpótló tartalma kezdett megvalósulni. A valóság utolérte a mesét. A mese alapvető funkcióira azonban továbbra is szükség volt és így indult fejlődésnek a műmese, az irodalmi mese (ia továbbiakban is ezt értjük a mese fogalma alatt). Ez az új meseforma kezdetben csak utánozta a népmesét, de később már nem kerülhette el az új valóság tényeit sem. Fejlődése azonban — nézetem szerint — nem volt egyenes arányban a valóság fejlődésével. Oj valóságunk meséi még mindig túlzott mértékben használják a régi, letűnt korok kellékeit. Lélektani tény, hogy a gyermek csak akkor képes megérteni a gyermekirodalom adta képzeteket, ha azokat megfelelő, konkrét képzetekkel tudja alátámasztani. Nem tudja elképzelni például a kacsalábon forgó várat, a királyt és az udvari bolondot, ka nem látott még kacsát, várat és — mondjuk a tévében — királyt.

A mese mondanivalója így aztán könnyen célt téveszt. A mi — faluról származó — nemzedékünk számára még jelentése volt az üsző, itinó, bika szavaknak, de egy mai gyerek inkább már csak képről ismeri a tehenet, esetleg messziről, a robogó autóból látta. Hároméves fiam ezzel szemben a gépjárműveknek több mint egy tucatnyi fajtáját tudja megkülönböztetni. Nem csoda számára a tévé, a magnó, a fényképezőgép, de még a itank és a rakéta sem. És nem érti meg Piroskát sem, hogy miért ment az erdőbe puska nélkül. Ügy tűnik, hogy a mese új metamorfózis előtt áll.

Mielőtt rámutatnánk arra, hogy az új valóság új meséi itt-ott már megjelentek az irodalomban, határozzuk meg ia mese összetevőit. Mint már említettük, a mese alapvető funkciója a gyermek szocializálásának az elősegítése. A mese összetevői: érzelem, esztétikum, erkölcs, ismeret és fantázia. Érzelmi szinten a gyermek érzelmi kapcsolatba lép a mesemondó világával. Manapság a gyermeket akár a televízióhoz is fűzheti ilyen érzelmi kapcsolat. A paradoxon abból ered, hogy a gyermek a technikától — ez esetben tehát a tévétől — mindenféle állatokról meg hercegnőkről szóló csapnivaló és számára értelmetlen meséket kap. Érdekes lenne kimutatni iaz állatmesék iránti érdeklődés csökkenésének okait. Annyi bizonyos, hogy az állatkertben sütkérező oroszlán nem éppen fenséges látvány és a lustán heverésző, bűzlő farkasok sem a veszedelem megtestesítői. Az esztétikum címszó alatt az előadás hongyanját értjük. Az erkölcs az együttélési normákat, a szokásokat, a viselkedési formákat közvetíti. Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy ez a mese leglényegsebb összetevője. Természetesen azzal a megjegyzéssel, hogy a jó mesében az egyes összetevők dialektikusán egyensúlyban vannak. Végül nagyon fontos szerepet kapnak a mesében az ismeretek, a valóságról szóló információk is. Egy jó mese ezzel az összetevővel lehet több az egyszerű állatmesénél, amelyben az információs komponens nagyon sekély és távol esik a gyermek világától. A korszerű mese tehát tulajdonképpen már a tudományos népszerűsítés és ismeretterjesztés feladatát is ellátja, természetesen a gyermeknek megfelelő értelmi szinten.

A mese legfontosabb összetevője a fantázia. Tudjuk, hogy a képzelet funkciója a megelevenítés, a megjelenítés. M. Malita szerint a modern ember számára a képzelet