Irodalmi Szemle, 1975
1975/6 - Kövesdi János: A gyermekiélek és az irodalom (Beszélgetés Klára Jarunkovával)
értékeli az irodalomnak e három területét, összegezve, azt 'akarom mondani, hogy a cseh és szlovák ifjúsági irodalmat világviszonylatban elég magasra értékelik és fordítják is, és lehetséges, hogy e tekintetben néhány év múlva eléri az északi népek igen vonzó irodalmának színvonalát. Minderre, azt hiszem — és itt térek rá a hagyomány kérdésére — csak úgy kerülhetett sor, hogy gyermek- és ifjúsági irodalmunk következetesen hű saját hagyományaihoz, hogy valami specifikussal gazdagítja a világirodalom kincsesházát, valami sajátosan nemzetivel, olyasmivel, ami vonzó is, ám ugyanakkor telítve van a gyermeki világ, de főleg a felnőttkor előtt álló fiatalok világának Ismeretével, olyasmivel, ami internaclonális, ami minden nemzetnél egyforma, elvégre a biológiai fejlődés folyamatában nincsenek eltérések, egyformák az érzelmi tényezők, ugyanolyan hatással vannak a gyermek (serdülő ifjak) emocionális és biológiai életére, csupán a feltételek, amelyek között a fiatalember az életbe lép, másak, különbözőek, és éppen az utóbbi években következett itt be forradalmi változás: iá felnőtt korba lépő ifjúságnak — főleg nyugaton — jóval keményebb, kegyetlenebb világgal kell szembenéznie. A gyermekirodalomnak éppen e tekintetben kell sajátosnak lennie, ha “valamivel gyarapítani akarja a világirodaimat. Ami nemzeti hagyományainkat illeti, a szlovák gyermek- és ifjúsági irodalom hagyományai aránylag újak, — úgy gondolom, a múlt század utolsó évtizedeiben kezdtek alakulni. És ráadásul az az irodalom, amelyet a gyermekeknek szántak, túl irányzatos volt, túlságosan nevelő szándékú és didaktikus, még az én nemzedékem olvasókönyveiben is megtalálhatók voltak az ilyen irodalmi termékek. Lebecsülnünk azért talán mégsem kell, mert hiszen más nemzetek irodalma is akkor indult igazán fejlődésnek. Nagyobb fellendülés figyelhető meg irodalmunk egyes alkotóinál, például J. C. Hronskýnál már a két világháború közötti korszakban, de az igazi általános és radikális fejlődés csak a felszabadulás után indult meg, még ha az ötvenes években kialakultak is bizonyos sémák, amelyek átmeneti megtorpanást idéztek elő. E sémáktól csak a hatvanas évektől fogva kezdett megszabadulni gyermek- és ifjúsági irodalmunk, az új korszak igen erőteljes fellendülést hozott, úgy hogy „új hullámként” is szokták emlegetni. O Milyenek a szlovák ifjúsági irodalom kontaktusai a világirodalommal, fordítanak e •eleget más nemzetek irodalmából szlovákra? — Tudomásom szerint a koritárs irodalmakból viszonylag keveset fordítanak, de a klasszikus világirodalom eléggé rednszeresen megjelenik minden kiadónk sorozataiban. Az új, hasznos művek felkutatásának és nyelvünkön való hozzáférhetőségének, úgy vélem, bár nem biztos, úgy van-e, ahogy mondom — nem szentelünk kellő figyelmet. Engemet is nagyon érdekelne, hogyan írnak a mai külföldi szerzők. O Említette, hogy külföldön elég sokat fordítanak a cseh és szlovák ifjúsági irodalomból. A szlovák írók közül kiket ismernek el leginkább határainkon túl? — Mindenekelőtt Vincent Šikulát említeném. O A Vakáció Rafael bácsival című regényét? — Azt. Igen kedves könyv. O Magyarul is megjelent. — Rajta kívül elég sokat fordítják Mária Ďuričkovát és Rudo Móricot. O Az ön könyvei közül eddig öt jelent meg magyarul. (Hőstettek naplója — 1053, Az egyetlen — 1965; 1973, a Nyelvecskéről, amelyik nem akar beszélni — 1965, A hallgatag farkas öccse — 1969, Légy a gazdim, kisfiú — 1974], Volt-e már magyar olvasói körében író-olvasó találkozón? — Még nem. O Szlovák olvasóival — gondolom — gyakran szokott találkozni. — Nem túl gyakran, de szoktam. Itt Pozsonyban is, és vidéken is. De ha elmélyül- ten dolgozom valamin, akkor egyáltalán nem megyek. Ilyen esetben máskorra ígérkezem. O Érdekesek a találkozók? — Nem mindig. Néha túlságosan agyonszervezik, és minden szót begyakoroltatnak a gyerekekkel. Most persze az iskolai szerzői délutánokról beszélek. A szlovák szakos tanárok, attól való félelmükben, hogy néma lesz a találkozó — úgy látszik, kevéssé bíznak az írók leleményességében, — túlságosan is előkészítik, sztereotip kérdéseket állítanak össze, melyeket aztán a gyerekek únos-úntalan fel is tesznek. Mennyit kell kínlódnia az írónak, míg széttördeli ezt a sztereotípiát! Miután már természetes me-
