Irodalmi Szemle, 1975
1975/6 - Kövesdi János: A gyermekiélek és az irodalom (Beszélgetés Klára Jarunkovával)
derbe terelődött a beszélgetés, izgalmasabb a dolog. A legérdekesebbek azok a kérdések, amelyeket az alkotás hogyanjával kapcsolatban tesznek fel ifjú olvasóim. O És az ön személyes élete nem érdekli őket? — De még mennyirel Néha olyasmiket kérdeznek, hogy fülig pirul az ember és nem tudja, mit válaszoljon. O Akkor most hadd tegyek fel önnek én is néhány személyes kérdést. Persze, nem olyat... — Tessék. O Az író is, mint bárki más, lélegzik, közlekedik stb. Éppúgy árt neki a zaj, a rossz levegő, mint másnak. Érdekelne, hogyan viseli el a nagyvárosi civilizációt, a nőttön-növő város szorítását? — A mai Pozsonyt azzal a régivel (bár akkor visszataszítóbb volt számomra, hiszen lépten-nyomon el akart űzni) szinte össze se lehet hasonlítani. Nem is tudom, megkétszereződött-e wagy megháromszorozódott, teljesen újjá szerveződött, új negyedek épültek, némelyik, úgy képzelem el, nagyon kellemes lehet. Minthogy sokat utaztam, sok várost láittam, azt mondhatom, hogy a legkellemesebbek az egymillió felé tartó nagyvárosok. Pozsonynak pedig ez ideig még félmillió lakosa sincs. Más dolog, hogy Pozsonyban valahol hiba történt az ipartelepítéssel. Nem számítottak a város növekedésével? Lassan a város közepén lesznek ia gyárak. Ezt a saját bőrömön tapasztalom, mert a Vajnorská utcán lakom, úgy is mondhatom, hogy a gyárkémények árnyékában, mert ott van közel a Dimitrov Vegyiművek, a Béke Üzemek, de a Slovnaft sincs túl messze. O önnek, a természet gyermekének nem lehet könnyű elviselni a város mérgezett levegőjét, kormát. — Ha nincs lehetőségem kimenni valahová a hét végén, akkor azt igen megérzem az egész következő héten. Valamit okvetlenül tenni kellene a várossal. Ez a dolog egyik oldala, a másik az, — micsoda ellentét! — hogy nagyon kevés város dicsekedhet olyan szép környékkel, mint éppen a mienk, aránylag igen rövid idő alatt kint lehet az ember a természetben. Van vize: tavai, folyója. Emlékszem, egyszer valamilyen nemzetközi építész-konferencián elhangzott az az egyöntetű megállapítás, hogy Pozsonynak megvan minden tulajdonsága, amit egy szép város nem nélkülözhet. A várhegyben megvan a domináns magaslata, vian nagy folyója. Vannak jelentős műemlékei. Ez az a három dolog, ami előfeltétele annak, hogy egy város vonzó lehessen. De igen- igen érzékenyen kell bánni az architektonikus lehetőségekkel, hogy e domináns jellemzők érvényesülhessenek. O Nézete szerint hogyan harmonizál a város új architektúrája a régivel? — Csak annyit mondhatok, hogy mindig nagyon szépen hat, ha egy város történetét, fejlődését az épületek is jelölik. Ahogyan keletkeztek, szaporodtak, úgy kellene a városban állniuk. Pozsonyban megvoltak ennek a lehetőségei. Szeretek kijárni az új hídra, és elnézem a váraljai rakpartot. Mennyi szép ház volt ott, gyönyörű berendezéssel. Láttam, amikor bontották őket, ott a vár alatt, közvetlenül a rakparton... Nem voltak magasak azok a házak, de némelyiknek igen szép kazettás mennyezete volt; faburkolata, nos, néhány megmaradt közülük. Igaz, némelyik elég rossz állapotban volt. De véleményem szerint a váraljából többet meg kellett volna őrizni, nemcsak egy-egy házat meghagyni, hanem egy-egy egész épületkomplexumot is. O Érdekelne, hogyan közlekedik a városban: gyalog, kerékpáron, autón? Ugyanis ismerek írókat, akik elvből csak gyalog közlekednek, kell a mozgás, mondják... — Kedves kérdés. Nagyon szeretek sétálni, de Pozsonyban nem járok gyalog, egyrészt azért, mert nincs rá időm. Ha netalán villamossal akarok valahova utazni, ritkán sikerül: kisiklik, elromlik, forgalmi dugó ... Inkább autón közlekedem. O Véleménye szerint milyen kulturális lehetőségeket nyújt Pozsony a lakosságnak? — Tény, hogy Pozsony az utóbbi 2—3 évtized során valóban Szlovákia kulturális centrumává vált. Nemcsak abban az értelemben, hogy van Nemzeti Színháza, Nemzeti Galériája, Nemzeti Múzeuma. Ezeken az intézményeken kívül vian elég kiállítási terme, művelődési otthona, egyetemi könyvtára, nem beszélve rengeteg iskolájáról. Ami azt illeti, én magam eléggé kihasználom ezeket a lehetőségeket — mint fogyasztó. Járok például színházba, megnézek szinte minden előadást.
