Irodalmi Szemle, 1975
1975/6 - Kövesdi János: A gyermekiélek és az irodalom (Beszélgetés Klára Jarunkovával)
— Több ilyen élményben volt részem, de most csak egyet említek: a kábítószerélvezőkkel való találkozásomat. Nepál néhány éve még a világ kábítószer-csempészeinek és élvezőinek találkozóhelye volt. Tudom, hogy most Nepál Is erélyes intézkedéseket tett a kábítószerek terjesztésének megfékezésére, és fokozatosan igyekszik megszabadulni a fiatal narkománoktól. O Érdekelne, hogy A csavargó című ifjúsági regénye, melyről Július Noge írt elismerő méltatást a múlt évben — megjelenik-e más nyelveken is. — Eddig annyit tudok, hogy kiadják Prágában, majd Hollandiában és Nyugat-Német- országban is megjelenik. O És arról már van tudomása, hogy magyarul is kiadják? — Nincs. O Pedig igen, magyarul, 1976-ban a Madách Kiadónál. — Ez újság számomra. Kellemes meglepetés. És ki fordítja? O Egy fiatal próaaíró. És milyen könyve jelenik meg legközelebb szlovákul? — A Csendes viharok (Tiché búrky], O Melyik kiadóban? — A Slovenský spisovateľ gondozásában. Egyébként Az egyetlen is ott jelent meg. Ezt csak azért említem, ment a Slovenský spisovateľ nem ifjúsági kiadó. O Értem. Arra céloz, hogy írásait nemcsak gyermek- és serdülő korú olvasóknak szánja, hanem a felnőtteknek is? Hogy az irodalom segítségével próbáljanak mélyebure batolni a gyermeklélekben? Sok esetben a saját gyermekük lelkében. — Pontosan arra. O A gyereknevelésnek, így a gyermekirodalomnak is egyik alapvető tényezője a gyerek és szülők viszonya, kapcsolata. E vonatkozásban sokszor igazi drámák játszódnak le a gyermeki lélekben. Hogyan létja ön ezt a kérdést? — Az „emberré válásnak” ez a szakasza nagy megfontoltságot és bölcsességet feltételez a szülő részéről, ezt hiába várnánk el a gyerektől — ha már ifjúvá nőtt is —, egyszerűen nincs meg hozzá a tapasztalati bázisa. Összeütközés? Azt hiszem, itt nem arról van szó, hogy a gyerek nem szereti a szüleit, hanem a szülőkhöz kötődő szálak természetes lazításáról, az önálló út kereséséről, ami persze gyakran elég agresszív módon történik, türelmetlenül, könyörtelenül. A pszichológusok szerint az a gyerek, aki nem esett át a szülőkkel szembeni „ellenállás” fázisán, később, felnőtt korban többnyire egészen könnyen és teljességgel elidegenedik tőlük. Azért a „kellemetlen kis rebellis" ha el is távolodik egy időre a szülőktől, kevés — de saját! — élettapasztalata birtokában bár kerülő úton, de mégiscsak visszatér szüleihez. O Az irodalom és a művészet fontos eszköze az emberi személyiség formálásának. Ezért nem mindegy, milyen teret kap az egyes irodalmakon belül a gyermek- és ifjúsági irodalom. Véleménye szerint hogyan áll ez a kérdés minálunk, kellő szintű-e a mai szlovák gyermekirodalom? — Elméletileg az a véleményem, hogy nem volna szabad engedni a művészi szín vonalból. De ez megkövetelné, hogy hűen védelmezzük és ápoljuk az irodalomnak e területét, — ami sajnos nálunk nincs meg. Azokban az országokban, ahol rájöttek, hegy ha az irodalomnak van valamilyen hatása az emberre, akkor elsősorban a gyermekre és a fiatalokra van, azokban az országokban magasan képzeitt szakemberek csoportjai foglalkoznak nagyon komolyan a gyermek- és ifjúsági irodalommal. Ügy gondolom, hogy valami hasonló nálunk is elkelne. O Ön szerint mennyiben kötődik a jelenkori szlovák ifjúsági irodalom a nemzeti hagyományokhoz, és mennyiben merít az idegen, világirodalmi tradíciókból? — Túlságosan nagy áttekintésem nincsen erről, de külföldi útjaim során, ha meghívtak valahová egy-egy könyvem megjelenésekor, vagy valamilyen díjat vettem át, például Nyugat-Németországban, a Szovjetunióban és másutt, alkalmam volt megismerkedni a szlovák és a cseh gyermek- és ifjúsági irodalom helyzetével a világban. Mondhatom, előkelő helyet foglal el. Azok, akiktől érdeklődtem, nem udvariasságból mondtak szépeket nekem, erre nemigen volt szükség, hiszen én például Münchenben a legmagasabb díjakat kaptam. Ott a gyermek- és ifjúsági, valamint a tényirodalomért járó díjakat arra való tekintet nélkül ítélik oda, hogy hazai vagy külföldi szerző-e az illető író. Nyugatnémet szerző két éve nem is kapott díjat, mind külföldiek, nyugatiak és keletiek vitték el azokat. A Jugends Biblioték, amely engem is díjazott, évről évre
