Irodalmi Szemle, 1975

1975/5 - FIGYELŐ - Zsilka László: Ján Papp: Miluj čas, ktorý príde

Ján Papp: Milú] čas, ktorý prída

(Slovenský spisovateľ, Bratislava 1974)

M. M. Baltyin szernt a regény nemcsak egyszerű műfajként helyezkedik el az irodalmi műfajok sorában, hanem önálló státusa vian, vagyis a műfajokat úgy is fel lehet osztani, hogy regény kontra többi műfaj. A műfaj-hierarchiában az a funkciója, hogy az összes többi műfajt ábrázolási szempontokkal vértezi fel, felfrissülést idéz bennük elő, mert szerkezeti korlátai kevésbé kötöttek, s így állandóan változik. E műfaji sajátosságokkal függ össze, hogy nem merevedik meg, új és új kísérletezésre ösztönzi művelőit. A megújulási szándék ennélfogva a regényirodalomban sokkal erőteljesebben jelentkezik, mint egyéb műfajokban. A regény az a műfaj, amely egy adoitt téma egyszeri ábrázolásával nemigen elégszik meg, hanem bizonyos szempontváltoztatással és beállítódással újabb művek megírására készteti iaz írókat.

Ján Papp regényét is mindenekelőtt ilyen szemontból érdemes megvizsgálni. A regény ugyanis a Szlovák Nemzeti Felkelés harcait eleveníti fel, tehát olyan korszakot, amelyet a szlovák írók közül már sokan és sokszor feldolgoztak. A számtalan regény és egyéb műalkotás természetesen különféle nézőpontot tükröz; Itt persze nem ideológiai megalkuvásra gondolunk, inkább az írói beállítódásra, a téma megragadására. S a téma feldolgozásának módja nemcsak az írói alkattól függően változott az eltelt 30 év alatt, hanem az egyes apróbb irodalmi korszakok Is más-más viszonyt és problémafelvetést kívántak. Ennek következtében mind módszer, mind kivitelezés tekintetében e téma feldolgozásának a skálája igen széles és gazdag. így születtek alkotások, amelyek a tényirodalmat gazdagították; ugyanakkor olyan alkotások is, amelyek az emberiség létkérdéseinek

keretében tárgyalják a Szlovák Nemzeti Felkelést. S a két szélsőséges eset között a differenciálódás oly nagy, hogy bő választékot biztosít az olvasók számára.

Ebből következik, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés új feldolgozása igényes vállalkozás, amely nem mindig, s nem feltétlenül jár sikerrel. Éppen ezért sietünk kijelenteni, hogy Ján Papp regénye a színvonalas, művészi feldolgozás tekintetében értékes műalkotások sorát gazdagítja a szlovák irodalomban. A regény újszerű például abban is, hogy benne a felkelés nemcsak egy elszigetelt heroikus korszak, hanem a nemzeti létért folytatott harc egyik epizódjaként tárul fel, amely törvényszerűen következik az előzményekből. Ellenben a németek felett aratott győzelem itt nem torkollik valami Kánaán-szerű „álomvilágba”, hanem a győzteseket is újabb feladatok elé állítja, vagyis a harc folytatódik tovább. A felkelés ádáz, nehéz küzdelem a puszta létért, egzisztenciális harc, amely helytállást és bátor magatartást követel. Az író a cselekmény leírása és ecsetelése során a filmművészet eszközeit használta fel, dinamikusan váltják egymást az események, s ezzel egyetemben az Idősíkok is állandóan változnak. Hadd tegyük hozzá: az idősíkok váltakozásának amplitúdója igen széles. Az író mozaikszerűen sorakoztat fel epizódokat a század harmincas éveitől kezdve a felszabadulás utáni időszakig. Újszerű mozzanat benne az is, hogy a háború utáni időszakot egyáltalán nem heroizálja, amit kiváltképpen az példáz, hogy a regény főhőse, Andrej Kuzma akkor kerül börtönbe. Egy cellába zárják a volt Hlinka-gárdistákkal, a fasiszta állam fenntartóival és pribékjeivel. így a regény tulajdonképpen nem a felkeléssel ér véget, hanem az ártatlanul börtönbe zárt főhős kiszabadulása jelenti a szerkezeti feszültség feloldását — a tulajdonképpeni detenziót. A több mint 600 oldalas könyv tehát azt is sejteti, hogy a harcnak nincs vége, mert hiszen a történelem mindig újabb akadályokat gördít az egyén elé.

figyelő