Irodalmi Szemle, 1975

1975/5 - FIGYELŐ - Zsilka László: Ján Papp: Miluj čas, ktorý príde

Ez az örökös harc, küzdelem jellemzi tz egész regényt. Többnyire kiélezett helyzetben, a háború esztendeiben játszódik le a történet. Ámde a tematikai kontrasztot, a MI-ÖK oppozíciót képviselő regényhösök már a háború előtti években polarizálódnak és differenciálódnak. Az egyik oldalon a fasiszta állam képviselői és fenntartói: Endrődy, a földbirtokos, Baroch, az ügyesen „lavírozó” kereskedő, továbbá Kamii Rendek, aki fokozatosan gyilkossá, emberéletek kial tójává válik, s nem utolsósorban Endrődy felesége, aki ugyan egyszerű családból származik, de miután feltornázza magát a társadalmi ranglétrán, erkölcsi-emberi feslettségével túltesz az uralkodó osztályhoz tartozó egyéneken is.

A tematikai kontraszt pozitív szereplői közül mindenekelőtt Andrej Kuzma és Gregor Surniak megrajzolásának szentel nagyobb figyelmet az író. Andrej Kuzma a regény főhőse, központi alakja, aki vezető szerepet vállal a felkelésben. A szlovák hadseregben főhadnagyi rangban szolgál, de katonáival csakhamar átáll a felkelőkhöz.

Ez, ennyi dióhéjban a tematikai kontraszt magva, lényege. Igaz, ez az egyszerű tartalmi „keret” vajmi keveset jelentene, ha az ábrázolásban nem jutnának kifejezésre azok a tematikai komponensek, amelyek a műalkotást élvezetesebbé tehetik. Ami a mű konnotációs értékeit illeti, elsősorban excepcionális komponensekből építi őket fel. A különösség mint esztétikai kategória azonban főként technikai megoldásokban jelentkezik: gyakran váltakozik a tér-, de főleg az idősík, a tények, illetőleg események és epizódok szimultán felsorakoztatása is gyakori hatáskeltő eszköz a regényben, és így tovább. A kontrasztok azonban olykor mintha „mesterségesen” illeszkednének be a mű szövetébe, s ez azt eredményezi, hogy a hatásimpulzus elmarad vagy intenzitása nem eléggé erős. A regényt Hemingway-féle dinamika is jellemzi, vagyis a gördülékenység, a cselekmény élénksége és gyorsasága. Ez az ábrázolásmód a filmművészet eszközeit juttatja eszünkbe, ám egyúttal nyelvi-stilisztikai szinten tömérdek publicisztikai jellegzetesség fedezhető fel benne. A publicisztikai stílus sajátosságai közül a regénnyel kapcsolatban a tények felsorakoztatását, a dokumentum-jelleget emelnénk ki; e tények kapcsán válik

nyilvánvalóvá egy-egy epizódnál, a cselekmény változatos menetében, előre-gör- getésében.

Ha a regény előzményeit keresnénk diakronikus alapon, az az érzésünk, hogy a felkelésről szóló prózairodalomnak azt a sorát folytatja, amelyet Alfonz Bednár kezdett el Örák és percek (Hodiny a minúty) c. művével, valamint Idegen (Cudzí) c. regényével. Csakhogy Ján Papp regényében a publicisztikára jellemző egyszempontúság túlságosan eluralkodott a struktúra tematikai együtthatóiban. A regényben akadnak vákuumok, amelyek inkább technikai megoldásokkal köthetik le az olvasó érdeklődését, mint intenzív élménygazdagsággal. Ilyenkor a fajsúlyos mondanivaló mögött nincs kellő élményfedezék; ennek következtében a részek nem rezonálnak kellőképpen az olvasó lelkivilágában. A téma maga is felszabadíthat reminiszcenciákat, amelyek feltörhetnek az író emlékezetében az alkotás folyamatában. Gondoljunk itt például arra az esetre, amikor Kamii Rendek Baroch pincéjében patkányokon próbálja ki, hogyan kell élőlényt célba venni és megölni. Ezt olvasva akaratlanul is arra kell gondolnunk, hogy hasonló motívumokkal már találkoztunk valahol. Hirtelen egy példát említenénk, mégpedig Robert Merle Mesterségem a hálál c. regényét.

Az elmondottakon túl: a regényt kissé explicitnek érezzük, még ha nagyon fontos történelmi korszakot ölel Is fel. Ez a túlméretezettség azonban keveset von le a mű értékéből. A regény az apróbb „szépséghibák” ellenére is a Szlovák Nemzeti Felkelésről írott művek között előkelő helyet foglal el az utóbbi évek prózatermésében.

Zsilka László