Irodalmi Szemle, 1975

1975/5 - HAZAI VÁLÓSÁG - Jakab István: Nyelvművelésünk helyzete, elvei és legfontosabb feladatai

is érdemes küzdeni, ha esupán néhány ember nyelvhasználatából sikerül őket kiirtanunk. Végeredményben tehát a Bárczi Géza felfogását is magunkévá kell tennünk.

Nekünk, csehszlovákiai magyar nyelvművelőknek még egy nagyon fontos elvi kérdésben kell döntenünk: mi legyen az az alap, amelyre a nyelvhelyesség megítélésében támaszkodnunk kell. Lépten-nyomon találkozunk nyelvhasználatunkban olyan szavakkal, kifejezésekkel, fordulatokkal stb., amelyek bár magyarul hangzanak el, szerkezeti vagy szóhasználati szempontból mégis idegenek a magyar nyelvtől. Keletkezésüket a szlovák nyelv szerkesztési, illetve szóhasználati szabályainak a magyar nyelvben való alkalmazásával magyarázhatjuk. Különösen sok problémát okoz a terminológia: a magyar szakszókészletek ismeretének hiányában nagyon gyakran egyszerűen magyarra fordítják a szlovák műszókat, nem is mindig egységesen. A nyelvhasználatnak ilyen más, sőt nálunk sem teljesen egységes irányban fejlődése előbb-utóbb veszélyeztetné a zavarmentes kommunikációt. Ezt a tényt, illetve a nyelvi érintkezés aavarmentességének és a nyelvi egység visszaállításának elérését szem előtt tartva, leghelyesebb, ha a nyelv- használat kérdésében a művelt magyar köznyelvet tekintjük alapnak, a nyelvhelyesség megítélésének kérdésében pedig a magyar nyelvtudomány vizsgálatainak eredményeire támaszkodunk. A magyar nyelvművelés eddigi elveinek, valamint a vitában megnyilvánuló véleményeknek az elemzése és összegezése alapján a csehszlovákiai magyar nyelv- művelés elveit nagyon tömören a következőképpen fogalmazhatjuk meg:

1. A csehszlovákiai magyar nyelvművelésnek arra kell törekednie, hogy

a) a magyar nyelv rendszerének és törvényeinek megismertetésével,

b) a nyelvhasználati készségek fejlesztésével egyre magasabb szintre emelje a csehszlovákiai magyarok nyelvi műveltségét.

2. Állandóan figyelemmel kell kísérnie a nyelv fejlődését és használatát: segítenie kell a pozitív jelenségek elterjedését, amelyek a nyelvnek hasznára vannak, gazdagodását elősegítik; szüntelen harcot kell folytatnia a negatív jelenségek ellen, amelyek a nyelvnek kárára vannak, függetlenül attól, kik és milyen széles körben használják őket.

3. A nyelvhasználat kérdésében a művelt magyar köznyelvet (köznyelv-en nemcsak az irodalmi nyelv beszélt változatát, hanem az egész egységes, közös, normának tekinthető belső nyelvtípust, ennek mind írott, mind beszélt megjelenési formáját értve), a nyelvhelyesség megítélésének kérdésében pedig a magyar nyelvtudományi kutatás eredményeit kell alapnak tekintenie.

4. Szüntelenül vizsgálnia kell a magyar nyelv csehszlovákiai használatának állapotát, s az arra illetékesek bevonásával segítenie kell a lemaradást mutató belső nyelvtípus, stílusszint, stílusréteg vagy csoportnyelvi szókészlet fejlesztésében.

IA tanulmány befejező részét a következő számunkban közöljük.]