Irodalmi Szemle, 1975

1975/5 - HAZAI VÁLÓSÁG - Koncsol László: A népi dallam modern és archaikus rétegeiről

„Három szamár, vasas kocsi utána”. A dallam a leltár első tételét, mint a második sorban is, ereszkedő tetrachorddal fejezi ki, de a tetrachord ott eol, itt dúr szerkeszetű: áoo-ti-la-so. A második leltári tétel, a „vasas kocsi” zenei anyaga kiemelt: re re-mi-re, míg az „utána” szövegrész hangsora mintegy a „három szamár" dallamvonalát folytatja: la-sooo-jaa —, vagyis a dallamot kétszer törte meg a látvány izgalma. Az utolsó sor is izgatottabb annál, amit a dallamtípus eszményi szerkezetéről fönt elmondtunk, de a szöveg és a helyzet indokolja a melódia kilengéseit: so-so-do-ta-la-so-do-ja mi-reee r'ee —, szóban: „Enyém leszel, bacsólány, nemsokára”. A sort udvarlóra, behízelgőre módosító tá hang is így érthető teljesen. S ha már itt tartunk, érdemes összehasonlítani á 3. és 4. sort: a harmadikban a nyitó tetrachord — mondtuk már — dúr jellegű, a záró trichord (lá-so-fa) szintén. A 4. sor do-ta-la-so tetrachordja és záró fa-mi-re trichordja is ereszkedő és moll jellegű. Ügy látszik, ez a dúr-moll moduláció a magyar népi dallamok egyik udwarló formulája.

Ez játszódik le az 5. dalban is, ahol a dallamtípus fordulataiban a három betyár azon töpreng: „Hová megyünk élszakára”. Az ellágyuló tiszta kvart tetrachord, ott, ahol rideg hatású bővített kvartot várnánk (tá — asz — helyett ti-1, azaz á-t), valamint a vissza- hajló tá-la-so moll trichord előrejelzi, amit csak a következő szakasz szövege árul majd el, hogy a betyárok „özvegyasszony lakására” mennek, „hol az ajtó nincs bezárva”, amint a negyedik sor szövege az udvarló-hízelgő-simogató zenei fordulatban magyarázza.

A fönt elemzett néhány dal hangnemisége kevert. Világosan kirajzolódik benne a három réteg: az ősi pentaton, majd ennek bővülése és átépülése dór rendszerűvé, s végül a ti alterálása útján az utolsó sor eol rendszerbe modulálása. A rendszernek ez az átalakulása és a három réteg azonban a magyar népdal több évezredes útjának állomásait és benne nyilvánvalóan a lélek csöndes átalakulását is jelzi. A népdal első sora úgy őrzi magában a természeti ember veszélyre figyelmeztető, riadóztató kiáltását, mint a kövület az ember előtti lények formáit. A „ti” és a „já” hang részben a szomszéd népzenék bátorító hatására új hangrendszerek kialakulását, s ezzel új tartalmak kifejezését teszi lehetővé a magyar népzenében, egyebek közt az epikumét, a nyugodt közlését, mint az idézett dalok 2. sora mutatja. Végül az alterált vezérhang mint alighanem az időben legfrissebb hatás már szinte modern — rokokó és poszt-rokokó — tartalmak zenei kifejezését szolgálja. így őrzi a népzene egyetlen dallamtípuson belül, több változatban, több ezer év változó lelkiségét az archaikustól a modernig.

Az első huszonkét dal másik típusa hatsoros. Az itt szereplő három változat közül kettőnek, a 21. és 22. számúnak első sorában ott van a tipikus riasztó felső kvart. „Lóra, csikós, lóra” — kezdi az ismert szöveg a re-re-do-soo-do-reee dallam hangfokain. A második sor enyhít az első meredek szimmetriáján (mi-re-do-la-soo-laaa —) a harmadik pedig a kettő tükörszerű megfordításával a hangsor 5. fokán — közepén — zárja le a dallam első felét. A szöveg szerkezete eddig ABB volt, vagyis a második sor változatlanul, megismétlődött (Elszaladt a ménes), míg a dallamé differenciáltabb. ABC. Abban, hogy a harmadik dallamsor nem követi a szöveget az ismétlődésben, érdekes nyomatékosító funkciót látunk: egyrészt — mint említettük — egy hang híján pontos tonális tükörfordítása az előzőnek, másrészt fölkúszó kistere terjedelmű trichordjá- val, majd lá-re kvartjával egyszerre van az ismétlésben nyomatékosító és panaszos hatása. A második sor bejelenti, a harmadik elpanaszolja ugyanazt a tényt. — A dal másik fele szabályos CDD szerkezettel kapcsolódik az elsőhöz, míg zenei anyagában újabb eltolódásokat észlelünk: a dallamszerkezet itt DBvC, vagyis a dallam egésze AB5C5DBVC szerkezetű. A kvintelést még elevenen őrző dallam első fele az eltűnt ménes, második fele az ittmaradt egyetlen nyerges szövegtartományát dajkálja; a felső kvint riadózitat, az alsóban a kétségbeesés elégikusra fordul.

Sajátosan hat ez a zenei anyag, amikor az „Én Uram, Istenem” kezdetű 21. számú dal szövegével lép szövetségre. Variáns, dallam és szöveg szabad társulásának egyik izgalmas példája a magyar népzenében. A szöveg szerkezete itt is ABBCDD, s az első három sor az „eső”, a második három a „temető” szövegmezeje. A dallam az első sor le- és föllépő kvartja után ugyanazokat az irányokat futja be, mint a 22. számú dalban, de az alsó kvintben ismétlődő sorok távolibb variánsai a felső tartomány párhuzamos dallamainak: a variáns zenei szerkezete ABsCsDBvCv. Mondhatnánk még, hogy nagyobb szerephez jutott ebben a változatban a dór hangnem 1., 3. és 5. foka, tehát a hangnem