Irodalmi Szemle, 1975

1975/1 - HAZAI TÜKÖR - Mórocz Károly: Táltosok, tündérek, garabonciások

— Men] addig, míg egy másik csörgőskúthoz nem érszt

Pétiké ekkor elindult, és csakhamar elért egy másik csörgőskúthoz. Ott a kút fölé hajolt, és így szólt:

— Jó napot, csörjgőskút: van-e benned tündér?

A kút így szólt:

— Csurr, csurr, van ám,

hajolj fölém szaporán!

Peti a kút fölé hajolt, és jót Ivott belőle.

Hát csodák csodája, ahogy ivott a vízből: nyúlik a keze, nyúlik a lába, nyúlik az egész teste. És a kicsi Petikéből szép daliás ifjú lett. Nem győzte magát nézni a víz tükrében.

Aztán leült a fa tövébe pihenni, és közben elaludt. Csak azt vette észre, hogy valaki aranyvesszővel cirógatja az arcát. Ekkor kinyitotta a szemét, és Tündér Erzsébet állt előtte. Peti felállt, összeütötte bokáját, és megkérdezte:

— Mivel lehetnék szolgálatára?

A tündérlány így felelt:

— Most halt meg a főlovászom; ha akarsz, eljöhetsz Tündérországba.

Peti elment vele, és feleségül is vette a tündér királylányt. Hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak; ott volt Peti apja is meg a testvérei, és mindmáig boldogan élnek Tündérországban, ha meg nem haltak.

5. A garabonciás diák földet hoz föl a feneketlen tóból

< 1 ' ÁJ '

Deáki (Diakovce), 1973. január.

Mesélő Szőcs Amrúzs (59 éves)

Lejegyezte Polák Izabella.

Egyszer volt, hol nem volt, egy garabonciás diák. Ez a garabonciás diák olyan tulajdonságokkal rendelkezett, mint a többi garabonciás diák: fekete ruhában járt, fekete tyúk tojásával élt, és ez a tojás igen nagy erőt és bátorságot adott neki. Ez a garabonciás diák vándorolása közben egy kis tanyához ért. Ott megtudta az emberektől, hogy van ott egy nagy feneketlen tő. A garabonciás diák azt mondta, hogy ő majd lemegy a tóba, és megnézi, hogy van-e a tónak feneke. De először adjanak neki tojást, amit fekete tyúk itojt. Adtak is neki tojást. Amikor megette, fogta magát, és ruhástól beleugrott a vízbe.

A tó szépen hullámzott utána. Kis idő múlva a bátor garabonciás diák visszatért a tóból. Megrázta magát, és tiszta száraz lett a ruhája. Az emberek kíváncsian bámultak rá, és megkérdezték: van-e a tónak feneke?

A garabonciás diák kinyitotta a száját, és kivett belőle egy marék fekete földet.

Attól fogva az emberek bele mertek menni fürödni a tóba. A garabonciás diáknak meg adtak egy kosár feketetyúk-tojást.

Itt a vége, fuss el véle.

6. A garabonciás diák bosszúja

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy garabonciás diák. Fekete kalap volt rajta, fekete ruha, fekete zubbony. Ez a garabonciás diák tojással élt. Méghozzá nem is olyan akármilyen tojással, hanem amit fekete tyúk tojott. Mást nem evett meg.

Egyszer vándorolt ez a diák, és nagyon megéhezett. Bement egy kis házba. Azt mondta az asszonynak, aki bent volt:

— Adj isten, öreganyám! Süssön nekem rántottat abból a tojásból, amit ez a fekete tyúk tojott! — és rámutatott az udvaron kapirgáló tyúkra.

Az öregasszony meg azt felelte:

— Már te pedig abból nem eszel!

— Majd megbánja azt maga később — mondta a garabonciás, és mérgesen elment.

Kis idő múlva nagy szélvihar kerekedett, amely lesodorta a kis ház nádfödelét; egy

fekete felhőn ült a garabonciás diák és gúnyosan integetett az öregasszonynak.