Irodalmi Szemle, 1975
1975/5 - HAZAI VÁLÓSÁG - Mészáros László: Kettős konverzáció
meim hullámzását, értelmi érettségem egyes fokozatait, gazdagodását, formát adott verseimnek, bírálataimnak, vitacikkeimnek, fordításaimnak, riportjaimnak, baráti és hivatalos levelezésemnek, szerelmes leveleimnek, végrendeleteimnek, novella- és esszé- vázlataimnak, s most itt, ebben a jelentésében jelképpé és világgá tágult dunaszerdahelyi szobában veti alá magát gondolataimnak. Egy-egy percre meg-megszűnik hangos kopogása, ilyenkor talán ő is fellélegzik, várja, míg vodkát iszom, a legolcsóbbik fajtából, s tiszta vízzel öblítem le, aztán ismét nekilendül. Huszonhat éves vagyok. Mészáros László kettős konverzáció Már hogy ilyen váratlanul állítottál be, öregem, mert sajnos nem nagyon érek rá. Néhány programot kell még átellenőriznem a terminálon keresztül. Prágába készülünk, ahol a Szövetségi Statisztikai hivatalban mutatjuk be adatbázisunk távközléssel történő felhasználásának lehetőségét. De ha ráérsz, akkor maradj itt, legalább látsz néhány érdekes dolgot. Ha maradsz, akkor helyezd magad kényelembe, háromig még van egy kis időnk. Hogy kezdjük mindjárt ezzel a „masinával”? Rendben. Ez, kérlek, egy abakusz, vagyis egy szcsot, mert ez a példány Moszkvából került ide. Igen, a kisiskolások számolójához hasonló: fakeretben néhány vastag dróton színes fiagolyócskák vagy gyöngyök. Csakhogy ez nem játékszer. Az összeadás és a kivonás valósággal ördögi gyorsasággal végezhető rajta, míg az osztás és a szorzás már jóval lassabban megy. Valamikor a második világháború után versenyt rendeztek egy amerikai számítógép-technikus és egy ilyen számológépet használó japán között. Igen, kinevethetsz, a japán győzött. Arthur Clarke-nak, a tudományos-fantasztikus irodalom egyik klasszikusának olvastam egy remek novelláját, amelyben arról van szó, hogy az űrhaját magával ragadja egy üstökös, és a kataklizma következtében hasznavehetetlenné válik a hajó komputere. S ez pedig a hajó végét jelentheti, mert a komputer nélkül lehetetlen kiszámítani a Földre való visszatérés pályáját. Ez egy légiónyi matematikusnak is hetekig tartó munkát jelentene. És ekkor valamelyik asztronauta agyában felvillan egy gyermekkori emlék: gyöngyszemek dróton. A legénység nekilátott a munkának és a számítógép — bár néhány ezerszer lassabban dolgozott mint a valódi — végül kiszámította a Földközelbe, rádló- közelbe vezető pálya koordinátáit. Az abakusz múltja messzire nyúlik vissza a történelembe. A kezdet kezdetén természetesen az ujjak töltötték be a számológép szerepét; úgy ötezer évvel ezelőtt aztán a Tigris és az Eufrátesz között élő bölcs írnokok az agyagtáblákba vájt rovátkákba kavicsokat helyeztek, és ilymódon, persze hosszú idő után, megszületett az első számológép. Később ez a technika került át Kínába és Japánba. Az abakusz ma ismert formája ebből alakult ki az időszámításunk előtti 3. évezredben Kínában. Aztán az arabok jöttek a tizes számrendszerrel, majd a tizenhetedik században Blaise Pascal az első digitális számológéppel, és jóval későbben 1945 körül, a Pennsylvániai egyetemen elkészült az első valódi, elektronikus számítógép. Közben persze történt még egy s más az adatok rögzítése terén is, míg az agyagtábláktól, a rovásírástól és a csomóktól a papiruszon és a pergamenon át eljutottunk a lyukkártyáig és a mágnesszalagos, valamint mágnes- lemezes adattárolókig. Majd adok neked egy jó könyvet, és átnézheted ezeket a dolgokat, ha valóban érdekelnek ... avagy az abakusztól a számítógépig
