Irodalmi Szemle, 1975
1975/1 - HAZAI TÜKÖR - Mórocz Károly: Táltosok, tündérek, garabonciások
2. Mese a juhászlegényről Vízkelet (Čierny Brod), 1966 Elmondta Szlávik József (66 éves) Lejegyezte Jeskó Ferenc diák ^ Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Ennek a királynak volt egy szép leánya. Egyszer a leány kiment sétálni az erdőbe. Ahogy sétált, nagy szél támadt. A leány nagyon megijedt. Leszállt egy sárkány, és elvitte a leányt az égigérő fához, ahol a hétfejű sárkány kastélya volt. Látták ezt a királykisasszony udvarhölgyei, és másnap jelentették a királynak. A király nagyon búsult. Kihirdette az országban, hogy aki elhozza a lányát, annak adja a kírálykisasszonyt és fele vagyonát. Mentek a királyfiak, hercegek, de egy se jött közülük vissza. Meghallotta ezt egy szegény legény. Mondta az anyjának, hogy elmegy szerencsét próbálni. Oldalára tette a kulacsát és ment. Az úton találkozott egy öregasszonnyal. Az asszony nagyon szomjas volt, és kérte a legényt, hogy adjon neki egy kis vizet. A legény adott is neki. Azután megkérdezte a legénytől, hogy hova megy. A legény elmondta. Az öregasszony azt tanácsolta neki, hogy először varrasson magának hét rend gúnyát, és vegye fel. Azután, ha felér a kastélyba, jobbra lát egy rakás fát: azt gyújtsa meg. Ezután balra lát egy istállót. Az istállóban van két ló. Az egyik sovány, a másik kövér. A soványát simítsa meg háromszor visszafelé. Mikor már elégett a fa- rakás, adjon a lónak belőle két kannával. Mikor ezt mind elmondta az asszony, azt mondta utóira, hogy a többi már az ő dolga. Ezzel a legény ment egyenesen a királyhoz. Elmondta neki, hogy mi járatban van. A király figyelmeztette, hogy már sokan mentek, de egy se tért vissza. A szegény legény kitartott szándéka mellett. Mikor a király megvarratta a gúnyákat, a legény kiment az erdőbe, és hét nap, hét éjjel mászott... A gúnya már addigra el is kopott rajta. Bement ia -kastélyba: a sárkány éppen nem volt otthon. A legény meggyújtotta a farakást, és bement az istállóba. Megsimította a lovat háromszor visszafelé. Az viszont megnyalta a legény kezét. Mikor elégett a fa, vitt a lónak két kanna paraszat. Amikor ezt megtette, szép aranyszőrű paripa vált belőle. A legény felült a ló hátára. A kisasszony épp kint sétált; a legény megállt előtte és felvette... A legény azt mondta a kisasszonynak, hogy most csukja be a szemét: és hirtelen leugortak az égigérő fáról. A legény egyenesen az udvarhoz lovagolt. A király nagyon megörült, csókolgatta a lányát. Nyomban megkérdezte a legényt, hogy mi a kívánsága. A legény a lány kezét kérte. A király szívesen odaadta a lányát és vele fele vagyonát. Talán még ma is élnek valahol, ha a sárkány meg nem ette őket. 3. Az elveszett vadász Elmondta Bartos Lajos (62 éves) Följegyezte Pavlúsz Emília 1966. dec. 26-án. Lakott a faluban egy szép lány. A lányt elvette feleségül a vadász. Egyszer elment vadászni a férfi. Feleségét otthon hagyta. A vadász meglátott egy szép vadat: addig- addig kergette, míg meg nem ölte a bicsakjával. De véres volt néki a keze, így nem akart hazamenni, hogy mit szól a felesége néki. Odament a tóhoz — mert mellette volt —, nem is sejtett semmit, és elnyelték a víz hullámai. Nemsokára este volt, hiába várta a felesége. Nagy aggodalmában kiment a tóhoz. Jajgatva kezét tördelte, és hívta a kedvesét. Átfutott a tó másik oldalára, a sűrű nádat hajlígatta, de nem talált semmit. Már beesteledett, de <a szegény asszony még futkosott ide-oda. Végül kimerült, és lefeküdt a földre.
