Irodalmi Szemle, 1975
1975/5 - HAZAI VÁLÓSÁG - Duba Gyula: Fábry Zoltán kortársai szemében
) hazai valóság I Duba Gyula Ritkán ad olyan tág lehetőséget a történelem az írók, gondolkodók szellemi ős emberi nagyságának, kibontakozására mint korunkban. Korszakváltások, forradalmi idők bőkezűsége ez: a művészit az emberi közösség érdekeinek igazi kifejezőjévé, a születő új képviselőjévé és a történelem formálójává avatja. Nem véletlenül és nem is mindenkit, csak az arra alkalmasakat. A kiválasztódás folyamata valós társadalmi törvényekhez és élő értékrendhez alkalmazkodik, s az értékelést nem testület vagy intézmény végzi, hanem maga a népközösség — a nemzetiség, a nemzet —, esetenként egy földrész társadalomközössége vagy maga az egész emberiség. Az elismerés és tiszteletadás méretei lehetnek különfélék, formájukban, hatásuk kisugárzásában eltérők, de lényegükben egyjelentésűek, indíttatásukban egyformák: rendszerint a kivételesen nagy és jelentős emberi egyéniség, teljesítmény és életmű előtt hajtanak a kortársak és az utókor fejet. Fábry Zoltán az íróknak és gondolkodóknak ebbe a történelmi jelenőségűvé és jövőformálóvá avatott csoportjába tartozik. Nem mindig és nem mindenki tudta, hogy ott lesz a helye, de ma már odatartozását nem kell bizonyítani, annyira nyilvánvaló. Inkább a kort kell megvizsgálni, elemezni a társadalmi és irodalmi összefüggéseket, és megfigyelni köztük Fábry Zoltán törékeny alakjait, ahogy vívódva és utat keresve, megmegtorpanva és újra nekilendülve, sokszor megfáradva és elhallgattatva, de hitében szilárdan és az elhivatottak szenvedélyével halad — ne féljünk kimondani! — a halhatatlanság felé. Az írót, a művészt, az embert az értő kortárs szemével kell figyelnünk. Félezer oldalas könyv is jelent meg már ezzel az igénnyel.* Bár a szerkesztői lehetőségek szerint a tartalmas és jelentős tanulmányok kerültek ia kötetbe, csupán részt mutatnak az egyre gyarapodó egészből, amelyet úgy nevezhetnénk, hogy Fábry Zoltán szellemi kisugárzásának a visszatükröződése korunkban és körünkben. Hatása, mint tóba vetett kő nyomán a vízkarikák: jelenléte nemzetiségi előbb tudatunkban, majd az egyetemes magyar irodalomban érezhető. Ilyen igénnyel hatásának teljessége és aprólékos arcképe egészében fel sem mérhető: ki tudná hiánytalanul felmutatni azokat az impulzusokat, melyeket munkássága, levelei a lelkek rejtekeiben, az idegrendszerek érzékeny sejtjeiben és az emberi szívek bátorságot áhító, meleg csendjében keltettek? Annyit azonban biztosan tudunk, hogy voltak napok és időszakok, amikor a Dunatájon nagyon sokan Sitósz felé néztek és onnan várták a felvilágosító, az ítélő, a bátorító szót, várták, hogy Fábry szóljon, akarták, hogy beszéljen mindenki helyett. 1920 januárjában egy fiatal író „A bot” címen novellát közölt a kassai Esti Újságban. A novellán érezni, hogy kezdő író műve, de az is kiérződik belőle, hogy írója erkölcsi indítékú tehetség, aki kétségbeesett elszántsággal ragaszkodik az emberi jósághoz és • Fábry Zoltán kortársai szemével (Madách Könyvkiadó. 1974.) Fábry Zoltán kortársai szemével (A nagy író halálának 5. évfordulójára emlékezünk)
