Irodalmi Szemle, 1975
1975/1 - HAZAI TÜKÖR - Mórocz Károly: Táltosok, tündérek, garabonciások
A törpék alighogy eltűntek, jött a király, aki nem akart a szemének hinni csodálkozásában. Másnap ugyanígy történt. Ekkor a király legkisebb lánya is eljött apjával, hogy megnézzék, milyen fényes az istállóban minden, akár ia palotában. A legény, mikor meglátta a királykisasszonyt, azon nyomban megszerette. Napokon át másra sem tudott gondolni, csak reá. Az egyik vasárnap a juhászlegény nagyon el szeretett volna menni templomba, de nem volt rendes ruhája. Hű társának, a sarokban álldogáló gebének panaszolta el bánatát. A ló meghallgatta; ismét csapott a farkával, és abban a pillanatban a legényen gyönyörű lovagi ruha, az oldalán pedig fényes kard lett. A sovány gebéből pedig szép erős paripa. A legény hamar felpattant rá, de a ló megfenyítette*, hogy mikor a templomba érnek, ne álljanak meg, forduljnak meg, és vágtassanak vissza. Nehogy hátra nézzen: nem szabad, hogy valaki felismerje. Minden így is történt. De a királylány — aki szintén nagyon megszerette a szegény juhászlegényt — bizony felismerte. Mikor hazamentek a templomból, azonnal szaladt az istállóba, hogy meggyőződjön az igazságról. De ott nem talált mást, mint a juhászlegényt — rongyosan, piszkosan. Ezután lassan telt az idő. A legény minden estére a sovány gebe segítségével elvégezte munkáját, és vasárnaponként elment templomba, de senki se tudta felismerni, csak a királylány. Közben férjhez ment a király első két lánya, csak a legkisebb maradt otthon, akit a várban mindenki nagyon szeretett. Egyik reggel a legényt kürtszó ébresztette fel. Aztán hallja, hogy a király férjhez adja a legkisebb leányát is, de a kérőknek először próbát kell kiállni, mert azé lesz a leánya és egyben a trón is, aki a legügyesebb. Elérkezett a nap, mikor a király kiszabta az első próbát. Leányát a palota egyik ablakába állította, és azt mondta, hogy aki kiveszi a menyasszony kezéből a csokor virágot, azé lesz a lány. Jöttek a kérők a világ minden részéről szebbnél szebb ruhákban és paripákkal. De a juhászlegény is készülődött. Kedves lova ismét lovaggá öltöztette, maga pedig gyönyörű paripa lett. Megkezdődött a küzdelem. Az első próbát többen kiállták. De a verseny végén, mikor a kérők már mind szerencsét próbáltak, bevágtatott egy ismeretlen vitéz, aki könnyen elvette a lány kezéből a csokrot, és elvágtatott. Másnap a király a lányát egy magasabb torony ablakába állította. Ez a próba már csak nagyon kevés kérőnek sikerült. És minden úgy történt, mint azelőtti nap. Az ismeretlen vitéz elvette a lány kezéből a virágcsokrot, és eltűnt. Harmadik nap, mikor már mindenki kíváncsi volt az ismeretlen vitézre, a menyasszonyt a vár legmagasabb tornyára állították. Ezit a próbát senki sem tudta végrehajtani, míg végül is nagy port verve megjelent az ismeretlen vitéz, elvette a láný kezéből a virágot, s közben meg is csókolta. De a lő, mikor földet ért gazdájával, nem tudott elszaladni, mert a legény leesett róla, s eszméletlenül terült el a földön. Szaladtak oda az emberek, de a vad paripa csak a királylányt engedte gazdájához. A lány vizes kendővel kötötte be a legény fejét, mire az fölébredt, fölugrott a lovára és eltűnt. Mindenki csodálkozott, de a királylány tudta, hogy hol kell őt keresni. Szaladt az istállóba, és ott találta a legbátrabb vitézt ismét rongyosan, de ez már nem tudta letagadni kilétét, mert a kendő mindent bizonyított. A király nyomban hozzáadta a lányát, és hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak. Az új királyfi még azon a napon elment az istállóba, hogy megköszönje lovának, hogy így megsegítette. De az csak azt kérte most már a legénytől, hogy vágja le a fejét. Sokáig húzódozott a legény ettől a munkától, de végül is ráált. Levágta a ló fejét, amiből egy hófehér galamb szállt ki, és úgy elrepült, hogy többé soha senki nem látta. * Megfenyítette = figyelmeztette.
