Irodalmi Szemle, 1975

1975/4 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Petőfi és a csehszlovákiai magyarság (II.)

István öcsémhez; Szülőföldem; Távolból; Falu végén kurta kocsma ...; A jő öreg kocs- máros — A toronyban delet harangoznak; Nem ver meg engem az Isten; Fürdik a holdvilág...; Ereszkedik le a felhő; Befordultam a konyhára; Temetésre szól az ének.

Ugyancsak közzétette a lap a jóváhagyott hivatalos ünnepi beszéd szövegét, melyből itt a lénygesebb részeket idézzük:

„Ünnepet ül most az egész magyar nemzet, ünnepeljük a költő emlékét mi, szlo- venszkói magyarok is. De nemcsak a magyar nemzet üli a szeretett és hála emlékünnepét: résztvesznek az ünneplésben mindazok a nemzetek, amelyek Petőfiben a világhírű költőt, az érző, meleg szívű embert, s a minden embert megillető demokratikus jogok harcosát tisztelik... Petőfi Sándort rövid, 6—7 évre terjedő irodalmi munkássága folyamán főképpen korának két hatalmas eszmeáramlata irányította. Az egyik a nyugatról, Franciaországból átplántálódott demokratikus irányzat volt, amelynek testestől- lelkestől szolgálatába állott, a másik pedig, amely nem kevésbé hevítette, a nemzeti eszme volt. A népnek és a népért akart írni. Ezen törekvését be is váltotta, s valóban nemes, durvaságtól és szóvirágtól mentes népiességet honosított meg költészetében...” A beszéd további részében Petőfi költészetének tematikai osztályozására kerül sor, s itt bizony a forradalmi versekről nem esik szó. A szöveg aztán a költő „ifjú hibái”-ra és az azokat kiegyensúlyozó jellemvonásokra való sablonos és régi konzervatív nézeteket ismétlő utalással fejeződik be: „Látjuk benne az ifjú hibáit is: a dacosságot, a féktelen szenvedélyt, könnyelműséget, elbizakodottságot, nagyítást. De feledteti velünk minden ifjú hibáját azzal, hogy őszinte és minden írásában, tettében egyaránt lángoló szíve és szeretet vezérli.”

Itt említjük meg, hogy a Magyar Tanító a centennárium idején több cikket, méltatást közölt Petőfiről. Ezek egyikében a kisebbségi magyar tanítóság pedagógiailag érvényesítendő Petőfi-eszményét Így próbálta megfogalmazni: „A Petőfi költészetében rejlő nagy nevelő erő... a változott viszonyok közepette is pedagógiai életerőt áraszt az ifjúságra, a legnemesebb emberi érzelmek fejlesztése mellett a szülőföldhöz s a magyar fajunkhoz és kultúránkhoz való ragaszkodás érzetének fejlesztésével. Petőfi neve körül a centennárium határkövénél összegyűlt szeretet és nagyrabecsülést plántáljuk át a gondjainkra bízott ifjúságra, hogy növelje és öregbítse Petőfi kultuszában a magyar kultúra életerejébe vetett törhetetlen hitünket.” Ennek a kissé patetikusan megformált Petőfi-képnek, pedagógiai Petőfi-eszménynek az a hibája, hogy ha nacionalizmustól mentesen Is, de csak a nemzeti fonásokat és hatóerőket veszi észre Petőfiben, s a népek testvériségének és összefogásának nagy erejű eszmélt figyelmen kívül hagyja.

A kibontakozó kisebbségi irodalmi és tudományos életben is lépten-nyomon érezhető volt Petőfi jelenléte, de művészi vagy tudományos értékű alkotásokban csak elenyésző mértékben realizálódott. Példaként azokat a verseket hozzuk fel, melyeket — főképp a centennárium időszakában — Petőfiről írtak. A Kassai Naplóban, a Magyar Tanítóban, a Csehszlovákiai Népszavában, a Prágai Magyar Hírlapban és az Új Aurórában 10—15 ilyen hazai vers is napvilágot látott (köztük ismert költőknek: Mécsnek, Merényi Gyulának, Ölvedi Lászlónak a szerzeményei), de a többségük teljesen kezdetleges színvonalon mozgott. Petőfit megéneklő érettebb költemények — Forbáth Imre és Győry Dezső tollából — a harmincas évek második felében születtek csak.

Gyengék, dllletánsok azok a hazai színművek Is, amelyek Petőfi életéből vagy életművéből merítették témájukat. Ilyenek Ölvedi László Segesvár című egyfelvonásosa, melyet a szerző a Toldy Kör centennáriuml pályázatára Irt és Györffy Lajos Bolond Istók című háromfelvonásos népszínműve, mely nyomtatásban is megjelent (Užhorod, 1928, 56. o.). Novellisztikus feldolgozást Jarnó Józseftől Ismerünk: A honvédőrnagyot, mely szerkezeti szempontból igénytelen, de tartalmi-eszmei vonatkozásban a szerző Magyar miniatűrök című kötetének egyik legrokonszenvesebb írása.

Olyan színvonalú Petőfi-tanulmány, amilyent a Tűz című folyóirat centennárlumi pályázata sugalmazott, nálunk a két világháború közötti időben nem jött létre. Publicisztikai szinten több értékes Írás jelent meg, melyek sikerrel végezték el a költő életének és életművének történelmi átértékelését, de a tudományos irodalom a jelentősebb Írásokkal, elemző tanulmányokkal adós maradt. A publikált anyagokból Szeredal-Gru- ber Károlynak Petőfi pozsonyi kapcsolataival foglalkozó tanulmányát lehet kiemelni,