Irodalmi Szemle, 1975

1975/4 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Petőfi és a csehszlovákiai magyarság (II.)

Hagyomány

Turczel Lajos

Petőfi és a csehszlovákiai magyarság (2)

Petőfi-kultuszunk megnyilvánulásai a szellemi élet néhány területéti

A csehszlovákiai magyarság ösztönös erejű és megalapozottságú Petőfi-kultusza — melyben a tudatosodás folyamata már az államfordulat utáni első években erőteljesen megindult — a születési centennárium idején véglegesen elmélyült, tudatossá és általánossá vált s egyúttal eszmeileg erősen differenciálódott is. Petőfi jelenléte és hatása

— a sajtón, a kulturális egyesületeken és az alkalmi ünnepségeken kívül — érezhetővé vált a kisebbségi társadalmi és szellemi élet egyéb területein is: az iskoláhan, az irodalomban, a könyvkiadásban, a színjátszásban, képzőművészetben stb.

A kisebbségi iskolai tanításban Petőfi helyét a tanügyi hatóságok által előirányzott és jóváhagyott tanmenetek és tankönyvek szabták meg. Az elemi és polgári iskolák olvasókönyveiben, a gimnáziumi irodalmi olvasókönyvben és a Retorika című tankönyv olvasmányanyagában a Petőfi-alkotások aránylag ' szerény mennyiségben szerepeltek [a Retorikában pl. csak két tétellel), de a polgári iskola és a gimnázium stilisztikai tankönyveinek és a gimnáziumi Poétikának példaanyagában Arany Toldiya mellett Petőfi foglalta el a legnagyobb helyet, és a Keresztes Pál által írt gimnáziumi irodalomtörténet is megfelelő méltatást adott Petőfiről. Külön figyelmet érdemel, hogy a jegyzetekkel ellátott János vitézt a polgári iskolák 1. és a középiskolák 5. osztálya számára kötelező olvasmányként kiadták (Állami Kiadóhivatal, 1937, 70. o.). Ezt a könyvecskét — az Arany Toldiidból kiadott kötelező olvasmányhoz hasonlóan — a kitűnő komáromi festőművész, Harmos Károly szép illusztrációkkal látta el.

A most felsorolt tények, adatok azt mutatják, hogy a csehszlovák tanügyi hatóságok a magyar iskolákkal való kapcsolatuk viszonylatában mentesek maradtak a nacionalista körök Petőfi-ellenességétől. Azt azonban, hogy a Petőfi-kérdésben folytatott heves polémia őket is befolyásolta, a centennárium idején való intézkedésük bizonyítja. A prágai Iskolai és Nemzetművelődési Minisztérium pozsonyi Referátusa 1922. november 30-án a Szlovenszkói Magyar Általános Tanítóegyesület elnökéhez, Kovács Alajoshoz levelet intézett, és abban meghatározta, hogyan ünnepelhetik meg a magyar elemi iskolák Petőfi születésének századik évfordulóját. A levél — melyet >a Magyar Tanító 1922. dec. 15-i számában közölt — a következőképpen hangzott:

„A Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesület központi vezetőségének kívánságára engedélyezem, hogy a szlovenszkói magyar tanítási nyelvű iskolákban Petőfi Sándor magyar költő születésének százéves évfordulója alkalmából megemlékezést tartsanak. Teszem ezt azon feltétellel, hogy a tanítók csak a beterjesztett és fenti hivatal által jóváhagyott beszédet fogják az ifjúság előtt elmondani. Úgyszintén a tanulóifjúság áiltal a költő költeményei közül csak azok adhatók elő, melyeknek előadását fenti hivatal engedélyezte. Az ünnepélyek lefolyásáért felelőssé teszem az Ön vezetése alatt álló kérelmező egyesületet, éspedig abban a reményben, hogy az egyesület a maga erkölcsi súlyával oda fog hatni, hogy ezen hivatal kifejezett követelménye ellenére az itt élő magyar kisebbség jövőbeli törekvéseinek hátrányára visszaélés nem történik. A bemutatott emlékbeszédet, valamint a költő műveiből bemutatott szemelvényeket fenti hivatal által láttamozva mellékelten visszaküldöm. Folprecht s. k., a Referátus vezetője.”

A Magyar Tanító a Tanítóegyesület vezetősége nevében nyomatékosan kérte a tanítóságot az előirányzat betartására, és közölte az iskolai ünnepélyeken felhasználható Petőfi-versek és megzenésített dalok jegyzékét, melyben a következő alkotások szerepeltek: Ősz elején; Itt van az ősz, itt van újra...; Anyám tyúkja; Füstbe ment terv;