Irodalmi Szemle, 1975

1975/4 - HAZAI TÜKÖR - KOMÁROM ÉS VIDÉKE - Dunajovec, Jozej: Hajók, hajógyárak, révkalauzok

így , készült a komáromiak első híres személyszállító hajója, a Rosszija; de éppen így születnek a mai, legkorszerűbb követelményeknek is megfelelő motoros teherszállító és hűtőkamrás hajók.

Csicsó környékén a Duna vizét is szántja egyedülálló gyártmányaik egyike: az óránként 500 köbméter teljesítményű kavicskotró. Sok fáradságba került, amíg elkészült, többször is kipróbálták és átépítették; de ma már a világ minden táján érdeklődnek iránta. Joggal, mert valóban eléri a világszínvonalat.

Nagyon régen foglalkoznak már Komáromban hajóépítéssel. Készítették is, javították is itt a hajókat. 1817-ben végre az első gőzhajó is megjelenik a Dunán. Egy évvel később Anton Bernhart a húsz tonna vízkiszorítású Karolina gőzhajóval büszkélkedhet a világ előtt; 3,5 kilométeres óránkénti sebességgel megpróbált ár ellen úszni a Dunán, és 15 kilométert sikerült is megtennie. Nem tudom, hogy mintegy félezernyi komáromi ló nem nyerített-e föl akkor a kétségbeeséstől? Ami a Dunán készült, az számukra a végzetet jelentette. Addig a Dunán fölfelé menő hajók fő hajtóerejét a parti vontatás jelentette. Egy-egy hajó mellett a szekeresgazdák tucatjai 40 vontatókötélbe fogott lovat hajtottak. De a Dunán is beköszöntött a gőz diadalának százada. A francia Saint Leon megépíti a Duna nevű hajót, amely öt nap alatt teszi meg a Budapest—Komárom közötti távolságot. 1830-ban angol gépezet hajtja az I. Ferenc nevű gőzhajót, mely egyben az első rendszeresen közlekedő dunai hajóvá válik. Az évszázad utolsó éveiben Komárom már hajózási gócpont, 1897-ben pedig iaz egykori Erzsébet-szigeten, a mai Vörös Flottilla sziget déli csücskén lerakják a jelenlegi hajógyár alapját.

A komáromi munkásság jelenkori hírneve elképzelhetetlen lenne a közelmúlt hőstettei nélkül, melyekre örökké emlékezni fogunk.

Leonyid Ivanovics Golubovszkij százados, akinek zászlóalja elsőként tört éket a kétségbeesetten védekező német csapatok hadállásaiba, az 1945. március 29-i eseményekre így emlékezik:

,,A várost több soron lövészárkok, tankelhárító akadályok és barikádok övezték. Alig néhány órával azután, hogy zászlóaljunknak sikerült magyar Komáromig előretörnie, újabb parancsot kaptam: erőszakkal átkelni a Dunán, elfoglalni a folyam észak-komá- romi partját és magát a várost. Zászlóaljunk 16 órakor a fölrobbantott hídtól két kilométernyire, egy nyugati irányban fekvő erdőben összpontosult. A németek minden lehetséges tűzfegyverrel megpróbáltak gátolni bennünket a Duna túlsó partjára jutásban. Tüzéreink felfedték és megsemmisítették az ellenség néhány védőállását. Ezzel lehetővé tették, hogy vízre engedjük csónakjainkat, s a heves géppisztoly- és ágyútűzben megkezdjük az átkelést a Dunán. Egyik századunk — egy kerekes-géppuskás szakasz támogatásával — húsz órakor elérte a partot, visszavonulásra kényszerítette a németeket, és elfoglalta Komárom egy részét. Harmincadikára virradó éjjel az egész zászlóalj átkelt az északi partra. A fasiszták, akik a hajógyár térségében és a folyó észak-komáromi partja mentén fészkelték be magukat, elkeseredett ellenállást tanúsítottak. Zászlóaljunk március 30-án reggel a Szovjet Dunai Flottilla segítségével bekerítette és elfoglalta Komáromot.”

A Dunai Flottilla tengerészgyalogsága először Radvány és Dunámocs között szállt partra, aztán Golubovszkij tüzéreinek segítségére sietett.

Cholosztyjakov ellentengernagy:

„Tizenöt páncélhajó és két 'aknaszedő hajó a légierők támogatásával megkezdte a hadműveletet. A közelebbi célpontok elfoglalása után Komárom felé tartottak. A városért folyó harc döntő perceiben a Szovjetunió hőse, Vorobjov főhadnagy csapatának négy páncélos motorcsónakja utat nyitott a komáromi kikötőbe, ahol a partra szállt tengerészgyalogság hatalmába kerítette a kikötő épületeit (melyeket előzőleg a fasiszták levegőbe akartak röpíteni), s a villanytelep kéményére kitűzték a vörös lobogót. Ez volt a jel egy általános támadás megindítására Komárom és környékének felszabadításáért ...”

Az elmúlt 30 esztendő alatt Komárom többet fejlődött, mint az előző évtizedekben és évszázadokban együttvéve. A zegzugos utcácskák új arculatot öltenek: az épülő korszerű városközpontot jó utak kötik össze a lakótelepekkel, a színházzal, a szállodával, a kórházzal, az iskolákkal vagy az új állomásépülettel. Az utasnak az az érzése támad, hogy Komárom különleges állapotban van. Valami olyan sajátos időszakban, mint a fák tavasszal, vagy a virágok nyáron.

L