Irodalmi Szemle, 1975

1975/4 - HAZAI TÜKÖR - KOMÁROM ÉS VIDÉKE - Dunajovec, Jozej: Hajók, hajógyárak, révkalauzok

A Duna különleges köntösbe öltöztette Komáromot. Itt épült ki az ország legnagyobb folyami kikötője, ahol számtalan teherhajót ringat a víz. Hajók és hajósok kelnek útra, hogy aztán újra visszajöjjenek. Szlovákul, magyarul, oroszul, németül, bolgárul, szerbül, románul, sőt még törökül is beszélnek itt, de Komáromban ez senkit sem zavar.

E város mintha még mindmáig hű lenne a hagyományhoz, mely szerint ősidők óta a legkülönfélébb nemzetiségű emberek találkozóhelye volt. S minél gyakrabban találkoznak itt a legkülönbözőbb nemzetiségek, annál inkább növekszik Komárom szerepe, hiszen az ország legnagyobb kikötőjének és egyik kereskedelmi gócpontjának szerepét kell betöltenie. Évről évre nagyobb mennyiségű árut raknak át itt, évről évre bővül azoknak a Duna menti és Fekete-tenger melléke városoknak a száma, ahonnan értékes küldemények vagy a régi uszályok mélyén halmokban tornyosuló ércszállítmányok özönlenek Komáromba.

Valahányszor hajókürtöt hallok megszólalni a Dunán, mindig az jut eszembe, hogy azért mégsem vagyunk olyan elhanyagolható, kis ország, hogy tulajdonképpen hazánk is nagy területen fekszik, hiszen — akárcsak a többi Duna menti ország —, szintén messzi távolságok ura. Ezért mindig meg-megállok, hogy meghallgassam a hajókürt búgását.

És örömmel hallgatom az új hajók kürtjeinek jeladását is. Ilyenkor a komáromi híd sorompóinak csengői szólalnak meg először, hogy figyelmeztessék ia gépkocsivezetőket: álljanak meg, kapcsolják ki autóik motorját, szálljanak ki a volán mögül, s gyönyörködjenek néhány percig egy érdekes látványban. Aztán a híd lezárt sorompói között egyszerre megnyílik a hídszerkezet, a rés egyre tágul, a hídpálya kettéválik és a magasba emelkedik. Akárcsak a Néván, gondolom magamban, és elképzelem, ahogy a hajó hamarosan a Finn-öböl, onnan pedig a tengerek és a végtelen messzeségek felé úszik. De csupán a komáromi Steiner Gábor Hajógyárból indul útnak frissen mázolt hajó- fallal és kicsinosított homlokzattal egy újabb hajó.

Persze, a hajók élete csak az első nap ilyen ünnepélyes. Sorsuk további alakulása már jóval egyszerűbb, zordabb, sőt, olykor tragikus is. A hajók sorsához pedig mindig emberi sorsok is fűződnek. Ebben rejlik a hajók rendkívüliségének titka. Emberek ünnepük az új hajók megkeresztelését, és sokan egész a hajó haláláig egybekötik vele sorsukat.

Igen, a hajók is meghalnak. A Duna sokat mesélhetne róla. Tanúskodnak erről a Duna mentén a forrástól a deltáig található emléktáblák is, hiszen a végzet bárhol elérheti a hajókat. Különösen a Vaskapu-zuhatag veszélyes! Hány hajónak és embernek vált már a sírjává! Sok hajó haláláról szól azon kuriózus történetek egyike is, amelyet az úgynevezett Bécsi Krónika őriz. Az 1358-ból származó miniatűr festmény egy jelenetet ábrázol, amint a pozsonyi vár alatt búvárok lékelik meg III. Henrik hadihajóit, miután a császár 1052-ben felújította hadjáratát az újonnan alakult magyar állam ellen.

Haditanácsadóinak javaslatára Henrik úgy tervezte, hogy az erődítményekkel megerősített várost a Duna irányából foglalja el. Első vonalban ezért a hajóhadat küldte Pozsonyig, hogy szabad utat biztosítson a többi hadosztály, különösen a nehéz ositrom- gépek számára.

A pozsonyiak ellenben nem adták meg magukat egykönnyen. Állták az első támadásokat, a hadihajókról a várra meg a városra hulló kőzáport is. A védelmet olyan bátor vitézek szervezték és irányították mint Uros, Márton, András és Béla. A huzamosabb ideig tartó ostromlás után, különösen, hogy a hajóhad egyre inkább nyugtalanította a várost, a derék Zothmund egy ritka tettre szánta el magát. Az éjszaka beálltával néhány bátor társával lopva kiosontak a várból és a városból, csendben leúsztak a Dunán, s egész a part közelében horgonyzó ellenséges hajókig jutottak. Aztán Zothmund, közvetlenül a parancsnoki hajó közelében, hirtelen a víz alá merült. Néhányszor fel- felbukott a felszínre, hogy levegőt szívjon, majd újra a víz alá merült. Ugyanez játszódik le a többi hadihajó mellett is. Zothmund és társai nagy fúrókkal léket eresztették a hajókon, melyek süllyedni kezdtek.

Zothmund hőstette nagyban hozzájárult az első, középkori „pozsonyi béke” gyors megkötéséhez.