Irodalmi Szemle, 1975

1975/1 - Fülöp Antal: Tiszta sor

— Mindegy az nekünk, szomszéd ...

— Ez az igazság! — kiáltotta. Elvigyorodott, megvakarta sapkája alatt a fejét, és belesanditott >a hóesésbe. — És nincs is abban semmi vétek ekkora hidegben ...

Ezzel sarkon fordult, s határozott, nagy léptekkel nyomult ia kamra felé. Odabentről most tisztán hallatszott, amint Ignác a trágárságokat mormolja. Bokros belépett a kamrába. Ignác elnémult. Kis idő múlva reccsenés hallatszott, aztán még egy. Egyet pördült velem az udvar, a kamra felé rohantak velem a lábaim, és felordítottam:

— Meg ne próbálja!!!

Az ajtóban Bokros elállta az utamat.

— „'Ne próbálja? ...” — mondta. — Az előbb még mindegy, hogy ketten vagy egyedül? Most meg már „ne próbálja ...”? De a hideg, a hideg, szomszéd! ...

Mellbe taszítottam és beugrottam az ajtón. Ignác állt, nem vérzett sehol. Szíve táján ütögette mellét a könyvével, a szeme furcsán csillogott. Csak most láttam, hogy a falból hiányzó deszka ott van a kezében, s nézi, hogy a résen át a telepről csak úgy dől be a szén a kamrába.

— Dolgozzon, Ignác, különben jönnek a csendőrök — mondta a hátam mögött Bokros.

És Ignác a deszkával tágított egyet a résen.

Nágel Gyula: Pihenő tehenek (olaj, 1959)