Irodalmi Szemle, 1975
1975/3 - FIGYELŐ - Duba Gyula: Németh László
I Németh László (1901—1975) Méreteiben és jelentőségében egyetemes érvényű elme volt, korszakos jelensége a magyar gondolkodásnak. Életművével szembenézve, önkéntelenül az ember szellemi teljesítőképességének határtalansága jut eszünkbe; a gondolati teremtés mozzanata, melynek lehetősége csak a legnagyobbaknak adatott. Németh László maga teremtette világának képe — az élet valóságához hasonlóan — formagazdag, reális — és magyar. Zárt és kerek egész, de nem magába zárkózó, tartalmasságában világigényes, mint minden műremek. Némeht László elsősorban gondolkodó volt, életművét az értelem primátusára építette fel. Már első novelláiban a dolgok lényegének a megismerésére irányuló törekvése, a valóság benső tartalma feltárásának igénye munkál. Erősen felfedező és analizáló alkat. Ügy érzem, hogy szépprózájában nem annyira epikai hatásra, mint inkább társadalmi igazmondásra törekedett. Ezért költői helyett — logikus. Érzelmesség helyett — fogalmilag pontos. Orvosi képesítése volt, s talán ezért íróként is orvos, diagnoszta. Mert íróként is gyógyítani akart, jobb világot létrehozni, emberibb életre tanítani: lám, pedagógus is. Személyiségképe összetett, de nem bonyolult: az író, orvos, pedagógus rokonfogalmak. Az emberről s az emberért való tudás letéteményesei. Németh László e fogalmak egyik legnagyobb magyar egyesítője volt. Esszéírói és kritikai munkássága egy nagy és történelemformáló írónemzedék — a népiek — kortudatát fogta át és teljesítette ki. Ismeretelméleti és társadalom-filozófiai műveiben kora szellemiségének magyar szintézisét kísérelte meg kritikai igénnyel előkészíteni. A kritikai hangvétel egész életművének jellemzője; s őmaga jó értelemben a kritikai nagyrealizmus tovább- vivője volt. Gondolkodásában klasszikus műveltség mellett az enciklopedisták forradalmi megismerési vágya munkál. Külön is felfigyeltető jelentős fordítói tevékenysége (oroszból és csehből). Tudjuk, hogy a fordítói munka az idegen nemzet nyelvének és érzésvilágának tengerébe való hasznos lemerülés — s a lélek helyes, internacionalista lényegű irányvételét jelzi. A nemzetiségi tudat, korlátai és lehetőségei ismeretében — s a feltétlenül elismerő tisztelet jegyében — hajlamos arra, hogy az amúgy is nyilvánvaló nagyságot tovább növelje, lelkendezve eltúlozza és óriássá tegye. Németh László esetében nincs szükségünk és lehetőségünk ilyen eltúlzott értékelésre: számunkra szellemi nagysága mindig is természetes és kétségtelen volt. Testi jelenvalóságát, a fizikai közellétét nekünk nem volt lehetőségünk élvezni, de teremtő agya és tiszta lelke forró kisugárzását ezer éren és csatornán éreztük felénk áramlani. Halálával, hiányával ridegebb és hidegebb lett a világunk. Duba Gyula figyelő
