Irodalmi Szemle, 1975
1975/3 - HAZAI TÜKÖR - Taliga István: Bény — a volt premontrei templom
Párkány régi — XVI. századi — német neve: Gocheren, Gokara, Goggarn. Ezek a névváltozatok mind a német Gocker = kakas szóból származnak. Márpedig az a tény, hogy a XVI. században megjelenő német változat pontosan fedi a helynév értelmét, arra utal, hogy Párkány akkori lakói e nevet még nyilvánvalóan értették.66 A kakat szó eredetének, valamint alkalmazási körülményeinek vizsgálata után megkíséreljük a névadás idejének közelebbi meghatározását. Már fentebb felhívtuk a figyelmet a kérdés különösen nehéz voltára. Ezért kijelentjük, hogy a megoldásban csak hipotézist állíthatunk fel, amely a településtörténet, a helynévtudomány, a történelmi hangtan valamint a köztörténet általános érvényű és nyilvánvaló törvényein alapszik: 1. A helynévadásban érvényesülő azonos szemlélet törvénye alapján kijelenthetjük, hogy állatnevekből képzett faluneveink egy aránylag szűk történelmi korszak jelenségei, amelyeket főként a neveket alkotó társadalom gazdasági, kulturálsi és jogszemléleti körülményei szabnak meg. A Garam-vidéki állatnevekből képzett helynevek tehát szükségszerűen ugyanazon szűkebb korszakban keletkeztek. 2. A kérdéses vidék állatnevekből képzett helyneveinek egyike, a Kural, tehát megközelítően egyidőben keletkezett a többi állatnévből alkotott falunévvel, köztük Rakattal. 3. Kural helynevünk keletkezését fentebbi elemzésünk (250. lap) alapján 950—970 közé helyeztük. A kérdés tehát a következő: az állatneveket falunévként használó korszakban a két kérdéses Garam vidéki helynév közül melyik keletkezett korábban: a Kakat vagy a Kural? A kérdés eldöntésében igen nagy szerepet játszik Kural helynevünk bolgár eredete. Ezt a nyelvtörténeti tényt írott forrással igazolhattuk. Az általános érvényű helynévadó szemlélet törvénye alapján megállapíthatjuk, hogy az állatnevekből alkotott helynevek típusát nem a bolgár telepesek hozták magukkal a Garam-vidékére, hanem éppen fordítva, ők vették át az itt divatos helynévadó gyakorlatot. Az új telepesek kétségtelenül hosszabb ideig saját nyelvükön beszéltek, hiszen lakhelyüket bolgárul nevezték el, amely név meghonosodásához hosszabb idő kellett. A település nevének megválasztásában két lehetőség állhatott fenn: aj nyilvánvaló, hogy a szláv ajkú telepesek részére érthetőbb volt a magyarok által használt Kakat fogalom, mint az eb, sárkány, ölyv, karvaly stb. Ezért a Kakat példájára saját nyelvükön hasonló nevet adtak a településüknek. b) kétségtelen, hogy némiképpen értettek a környezet nyelvén, fölismerték az állatnevekből képzett helynevek divatját és maguk is alkalmazták azt településükre. Tekintettel arra, hogy településüknek Kakattal azonos értelmű nevet adtak, még nem értették ennek a jelentőségét, ezért keletkezett két azonos értelmű helynév egymás közelében. Ha pedig a kakat jelentését mégis értették, akkor az eltérő bolgár frazeológia nyújtott alapot az azonos jelentésű név bevezetésére. Mindkét lehetőség azt igazolja, hogy a Kakat helynév már létezett akkor, amikor a bolgár telepesek lakhelyüket Kural-nak nevezték el. 4. Az elmondottak alapján indokoltan feltételezhetjük, hogy a Kural helynév forrása és előképe a Kakat (Cocot) helynév volt. 5. A Kakat helynév tehát feltehetően még 950—970 előtt keletkezett. Ez a kimondottan nyelvtörténeti és névtudományi alapokra épülő bizonyítási eljárás nem nyújthat önmagában elegendő alapot a városnév keletkezési korának meghatározásához. A településtörténeti körülmények közelebbi vizsgálata további fényt vethet erre a bonyolult kérdésre. Párkány első említése 1075-ből így hangzik: „Kokot felső részén tíz házat adtam (t.i. a G. Szentbenedeki apátságnak) melyben hajósok (laknak), valamint három ekényi földet,”69 A szövegből tehát kitűnik, hogy a településnek alsó része is volt, melyet a király nyilvánvalóan nem adományozott el. Erre az alsó részre nézve II. András király egyik oklevelében találunk utalást. A király 1215-ben a kakati rév vámját az esztergomi káptalannak adta. Az oklevélben a vámhely fekvésének pontos meghatározása is szerepel: „Kokot falu érseki részének kikötőiében”70. Kakat tehát 1075 és 1215 közt három birtokos kezében volt: a király, az esztergomi érsek és a garamszentbenedeki apátság 66 Országos Széchenyi Könyvtár, Kézirattár — Apponyi gyűjtemény. No. 89 Marsina: CDES I. 55, 35. 70 Marsina: CDES I. 156, 30.
