Irodalmi Szemle, 1975

1975/3 - HAZAI TÜKÖR - Taliga István: Bény — a volt premontrei templom

1. Zselíz: a város nevének legrégibb alakja — melyből a 242. lapon bemutatott okleveles változatok alakultak ki — az ómagyar nyelv korában ia SILIS volt. Jelentése sünös, sündisznókban gazdag terület, birtok, lakhely. Bais Dezső véleménye szerint a sil szó eredeti ősi értelme: tüskés.*2 Így tehát a város nevét általánosabb keretek közt Tüskés- illetve TöD/ses-ként is értelmezhetnénk. A sündisznó neve, a amint Pais professzor állította, az állat jellegzetes tüskés mivoltából ered. Egyben megjegyezzük, hogy a XIV. században a Zselízi család egyik ágának a ragadványneve ugyancsak Tövises volt.43 Nem szabad megfeletkeznünk arról sem, hogy a Sil személynévként is ismert. Ez a tény az alábbi Zselyi, Zsély, Sül helynevek magyarázatánál lesz jelentős.

A város nevének alakulását a fentebbi részekben ismertetett nyelvtörténeti törvények fényében, deszcendens alakban a következőképpen vázolhatjuk fel:

*Silis>Zsiliz>Zséliz — Zselíz

Az s>zs változásban csupán a sinór — zsinór mintájára beállott egyszerű fonetikai változást láthatjuk. Melich János a Zala megyenév elemzése kapcsán szintén rámutatott egy hasonló jelenségre. Kimutatta, hogy az eredeti Sala név csak a magyar nyelvben változott át Zalára.44 A szókezdő s zöngésülésének okaira alább a 246—247. és 253—254. lapon mutatunk rá.

A fonetikai változások sorrendjét egyetemes érvényű nyelvtudományi jelenségek szabják meg. Mivel a zs hang a magyar nyelvben a X—XI. század fordulóján jelent meg, az s>zs változás nyilván megelőzte a XI—XIII. században beálló i>é változást.45 A szóvégi s pedig feltehetően hasonulás hatására változott z-re.

2. Zselic: a 242. lapon látható hiteles okmányokra épített helynévtáblázatunk szerint a Zselic újkori névalak. A török kor előtt ez a helység is Zselíz-ként szerepelt. Ennek következtében értelmezése megegyezik a Bars megyei Zselíz helynév magyarázatával. (Az előbbi pont.)

Megengedhetjük viszont, hogy az újkori névalak hangzása mégis eredeti hangzás. Bárczi utal arra, hogy a középkorban „a c hang Jelölése változatos c, cy majd eh, ez, igen gyakran z”46 Ezért tehát egyértelműen nem zárhatjuk ki, hogy Somogy megyei helynevünk, amely az okiratokban Selyz, Zelyz alakban is szerepel, eredetileg esetleg mégis ZseZie-ként hangzott. Ez a helyzet sem jelent nyelvtudományi nehézséget, mert a Sil tő különféle képzővel igazolhatóan más esetekben is helynévként szerepel. Továbbá Melich János mutott rá arra a tényre, hogy a magyar nyelvben létezett az -oc, ~öc és -ica képző. Ebben az esetben a következő fejlődési folyamatot tételezhetjük fel:

Sil-ic> Zsilio Zselic

Ennek a lehetőségnek azonban ellentmond az a tény, hogy a Somogy megyei Zselic 1425-ben és 1443—1493 közt Silis-io, Zelis-io alakban szerepel. Ez az alak viszont nem engedi meg a Zselic olvasatot, amely így tárgytalanná válik. (II. tábla, 242. lap.)

Végül pedig azt is elképzelhetjük, hogy az ősi Silis helynévalak s képzője csak idővel, elhasonulás következtében alakult át c-vé47 pl.: Silis>Zsiliz>Zsölic(?). Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a c hang az ómagyar korszakban csak nagyon szűk területen volt ismert. Bárczi szerint csupán a Felső-Tisza vidékén.48 Ez is arra utal, hogy az -ic képző helynevünkben csupán későbbi jelenség. Eredeti magyarázatunk helyességét ezért kell előnyben részesítenünk.

Somogy megyei Zselíz helynevünk Zselic-cé való átalakulását a török kor végén, illetve az utána következő időben kell keresnünk. Ennek kétféle oka is lehet:

42 mint a 38. jegyzetben

43 Zidey oklevéltár. I. 398 — Ez a ragadvanynév (1332-ben bukkan fel) feltehetően nincs kapcsolatban Zselizzel, melyet csupán 12 év múltával nyernek cserébe Becsei Imre fiai (1347-ben).

44 Melich: A honfoglaláskor! Magyarország 410.

45 Kniezsa: A zs hang eredete, 98. és Bárczi: Hangtörténet II. kiad. 39.

46 Bárczi: Hangtörténet II. kiad. 111.

47 Melich János: Keresztneveinkről. MNy X. 253—4.

48 mint a 46. jegyzetben.