Irodalmi Szemle, 1975

1975/3 - HAZAI TÜKÖR - Taliga István: Bény — a volt premontrei templom

a) A XVII. és XVIII. század fordulóján Magyarország topográfiája már általánosam Ismert volt. A két évszázadnyi múlitra visszatekintő hazai geográfiának volt ebben nagy érdeme. Lázár Deák (1528) és Zsámboky (1579) térképeit egyre újabbak követték. A fokozatosan bővülő helyrajzi ismeretek kiváltották az azonos hangzású helynevek egymástól való tudatos megkülönböztetésének a szükségességét. Bizonyára ezért szerepel Lipszky Repertóriumában a Bars megyei Zseliz Zsellész és Zelcovce, a Somogy megyei viszont Zselici, Zseliczség alakban. (Megjegyezzük viszont, hogy Lipszky Zsellék és Zelcovce helynévalakját nem igazolják a korabeli helyi források helynévalakjai. Feltehetőleg a szerző egyéni kezdeményezését tükrözi a Repertórium.)

b) Az előbbi valószínűbb lehetőség mellett számbavehetjük a szóvégi z>c változást, melyet a névkezdő zs hatására végbement helyi disszimilációval is magyarázhatunk.

3. Zselyi: A helynév képzője az i a XI. és XII. századi magyar helynévképzők egyik leggyakoribbja. Ez a képző arra utal, hogy a kérdéses helynév alapja személynév. Fentebb már sző esett arról, hogy a síi személynévként is előfordul (1522: Si/Z).49 A helynév értelme tehát Silé, azaz egy bizonyos Sün nevű birtokos tulajdona. A helynév a barsmegyei Zselíz esetéhez hasonló fonológiai változásokon ment át.

4. Zsély: A puszta személynévből álló falunév ugyancsak jellegzetes a magyar helynévadásra. Ez a típus a XIII. század folyamán szűnt meg. Értelme azonos a Zselyi helynévvel.

5. Süli, Süly: Ugyancsak a már emlegetett személynévből — illetve annak puszta alakjából — keletkezett falunév. Az adott esetekben az a sajátos vonás tűnik fel, hogy nem következett be a zöngésülés, amint az Bars és Somogy megyében megtörtént. Ez a helynévtípus az egykori Pozsony, Pestpilis és Alsó Fejér megyében valamint a Jászságon ismert.

Vizsgálatainkat összefoglalva, a fentebbi eredmények alapján kijelenthetjük, hogy az aszcendens módszerünk segítségével feltárt *sz'Z szóalakból a típusunkhoz tartozó összes helynevet egyértelműen és könnyen, a hangtani szabályok szellemében levezethetjük. A Zilic és Zelic tövek feltételezése esetében mindez lehetetlen. Ez a tény fentebbi névetimológiánk helyességének további bizonyítéka.

Még egy kérdést kell tisztáznunk a már megtárgyalt helynévmődosulások kapcsán: Mi volt tulajdonképpen annak a jelenségnek az oka, hogy a sil tőből alakult helyneve, tnknek jelentős része az idők folyamán, zsel-lé formálódott?

Már korábban szóltunk arról, hogy a sün állatnevünk az ómagyar nyelvben több párhuzamos változatban élt: sün ~ sül ~ szül ~ siől. Nyelvünk fejlődése folyamán e sok változatból a sün alak került ki győztesen. Kérdéses helyneveink viszont még abban a korban keletkeztek (Id. a II. részt), amikor a sil alak közismert volt. Az élő nyelv folytonos változásokon megy kersztül, amelyek iramát a változásokhoz nehezebben idomuló helynevek nem követhetik. Ennek következtében egyre nagyobbá válik a távolság az élő nyelv egyes szóalakjai és azok archaikus helynévi változatai közt. Ez a távolság esetenként oly nagy méreteket ölthet, hogy a helynevek értelme végképpen elhomályosodik. A sül, de különösen a sün változat térhódításával ugyanez a helyzet állt be az ősi *sil és a később általánossá lett sün között is. Mivel pedig az emberi emlékezet korhatára ritkán haladja meg a három — négy nemzedéket — hozzávetőlegesen a 80— 100 évet — sil szavunk értelme elhomályosult, és ezáltal teret nyitott helynévi változatának hangtani módosulásaihoz. Ez a folyamat általában még okleveles emlékeink megjelenése előtt játszódott le (II. rész 253—254.). A nyelvi változások azonban sohasem folynak le azonos időben és terjedelemben a vizsgált nyelvterület minden részén. A mi esetünkben is a típusunkat képviselő helynevek kettős sora ezt igazolja. Azokon a területeken, ahol a nyelvi változások gyorsabb ütemben haladtak, okleveles emlékeink megjelenéséig a sil már zsil és zsel-lé lett. Másutt, ahol ezek a folyamatok kisebb mértékben érvényesültek, a helynevek a sül formánál megrekedtek. A magyar középkor helynévadő szemléletében érvényesülő gyakorlati jogrögzítés erősen konzervatív hatású volt. Ez a hatás váltotta ki a helynevek nyelvi igényekből fakadó további módosulásának a megakadályozását és az ilyen irányú folyamat legnagyobb méretű lelassulását.

Eddig elért nyelvészeti eredményeinket azonban az illető terület földrajzi névanyagának a fényében is meg kell vizsgálnunk. Egy adott helynév helyes etimológiájának

49 mint a 37. jegyzetben