Irodalmi Szemle, 1975

1975/3 - HAZAI TÜKÖR - Taliga István: Bény — a volt premontrei templom

lesz felidéznünk Gombocznak az ősmagyar *1 descendens fejlődési sorát szemléltető képletét:34------------------------Ki)

*

1------------------i --------------------g --------------------ö (ü)

_______________ii--------------------ö (ü)

B

árczi állásfoglalása a i>ü változás idejéről, vagyis „hogy ez a jelenség mindenesetre már a honfoglalás előtt megindult”35, azt is magában foglalja, hogy a folyamat a honfoglalás után csak bizonyos idő elteltével zárult le. Ez pedig megerősíti az a) csoportban elért eredményünket, vagyis azt, hogy a kérdéses magánhangzó i volt. Ugyanerre az eredményre jutunk ab) csoport helyneveinek tövében szereplő magánhangzó esetében is, ahol az aszcendens fejlődési vonal ü<i irányú, azaz sül>sil. Mindezek alapján kijelenthetjük, hogy ab) csoportot képviselő helynevek töve még a honfoglalás utáni időkben is sil volt.

A sil szó értelmét pontosan meghatározza a Magyar Nyelvtörténeti Szótár, amelyben ezt olvassuk: „Sül: Süldisznó, akit másképpen tövises disznónak is hívnak (Misk: V. Kert. 241)’’™ Személynévként is előfordul Syl alakban.37 Pais Dezső e sző mélyhangú változatára is fölhívja a figyelmet: „Mélyhangú megjelelő pedig a trapa natans vízi dió, vízi gesztenye értelmű suly~suj~súly~súj ... Az átlát és növény tüskésségbeli hasonlóságának révén egészen természetesen viselhetnek közös nevet. Lehet pl. hogy a szó előbb az állatnak volt a neve, s róla vitték át a növényre,”38

A sündisznó az ómagyar nyelvben többféle névváltozatban szerepelt: 1. sül~szül~szől

2. sün. Bárczi ezt azzal indokolja, hogy az ősmagyar nyelvben két nyelvjárás volt és „a szókezdő fgr.'š-nek különben kétirányú fejlődése volt az ősmagyarban, az uralkodóvá lett nyelvjárásban az említett sz, egy másik nyelvjárásban vagy nyelvjáráscsopört- ban viszont s, s a két nyelvjárás emlékét őrzik az ilyen párhuzamos változatok, mint sün, sül~szül, szól.. ."39 Többek közt a szerző az i>ü változásra nézve ezt mondja: „az i>ü változás közel sem volt általános, hanem kezdetben csak a magyarság egy részére (egy törzs, vagy legalább egyes törzsek nyelvjárására) szorítkozott s innen terjedt to- vább”Ao Ez a változás nagyobb méretekben csak az ómagyar nyelv korában, vagyis a honfoglalás után kezdett mutatkozni.

A fölsorolt tények alapján megállapíthatjuk, hogy a honalapítás korában — tehát a X. és XI. században — az ómagyar nyelv a sün szó következő .párhuzamos változatait ismerte:

sil~sül~szül~szől és sün

Kérdésünk csúcspontjához érve meg kell vizsgálnunk, hogy a tárgyalt állatnév — a sil — vagy esetleg személynév (pl. 1522: Syl), szerepelhetett-e helynévként. Igenlő válasz esetében milyen hangtani változásokon ment át ez a szó?

A tanulmányunk elején fölsorolt, állatnevekből képzett helyneveink nyilvánvalóan igazolják, hogy a Garam vidékén valóban dívott az állatneveknek falunévként való alkalmazása, a nyelvészet szempontjából pedig ez a lehetőség vitán felül áll. Melich János az -s képzőt a legjellegzetesebb honfoglaláskori helynévképzőink közt szerepelteti.41

Aszcendens rendszerű elemzésünk folytán megtaláltuk az a) és b) típusú helynévcsoportunk elfogadható gyökét: a sil-1. Elért eredményünk alapján megkezdhetjük a fentebb már részben tárgyalt helynevek konkrét elemzését:

34 Gombocz: Összegyűjtött munkái II — 1, 65.

55 Bárczi: Hangtörténet II. kiad., 51.

3® Magyar Nyelvtörténeti Szótár II. 1921.

37 Pais: A veszprémvölgyi apácák görög oklevele ... 12.

38 Pais: Part, rév, bolt. MNy XXX (1934), 104.

39 Bárczi: Hangtörténet II. kiad. 115.

4» Bárczi: Hangtörténet II. kiad. 52.

41 Melich János: A honfoglaláskori Magyarország. Budapest 1929, 11.