Irodalmi Szemle, 1975
1975/3 - HAZAI TÜKÖR - Sándor Károly: A lévai céhek történetéből
Léva már a megye leggazdagabb parókiái közé tartozott s városkának számított.3 Zsigmond király 1387-ben Sárai Lászlónak adományozta a várat. Fia, Péter felvette a Lévai (de Leva) nevet, s ez a család lett 165 éven át a város és környékének ura. A 14. és a 15. századból, amikor a szabad királyi és bányavárosokban fejlődésnek indul a kézművesség és megkezdődik a céhes szervezkedés, nincs adat, amely a céhek létezését bizonyítaná Léván. Ez a Lévához hasonló jobbágyvároskákna általánosan jellemző, feltételezhető azonban, hogy abban az időben is volt már itt kézműipar. Művelői jobbágyok voltak, akik termékeiket saját szükségletükre és a váruraság részére készítették. A következő, a 16. században, a mohácsi vész után — tulajdonképpen egészen az 1712. évi szatmári békéig — Léva állandó harcok színtere lett. A város fejlődése megtorpant s még inkább függött a vártól, amelynek stratégiai jelentősége lett: Esztergom 1544-ben történt bevétele után törökellenes erődítményként a bányavárosok felé vezető utat védte. A gyakori török támadások a váralja és az egész vidék lakosainak sok szenvedést okoztak, a várost több ízben felgyújtották, sokakat elhurcoltak. A céhek története eddigi kutatásainak eredményei alapján megállapítható, hogy a 16. században a jobbágyvároskákban és falvakban is fellendül a kézművesség, és néhol eléri a céhes szervezettség fokát is. Az adott körülmények között Léván nem voltak meg a céhek létrejöttének feltételei. Az adatok hiánya erre enged következtetni, nem zárható azonban ki a fejlett kovács-, szíjgyártó-, csizmadia- kézműipar létezése, hiszen a várnak országos viszonylatban is kulcsfontosságú szerepe volt, s nagy számú katonaságról kellett gondoskodni. A városfejlődés szempontjából kedvezőbb feltételek alakultak ki a 17. század elején, a törökökkel 1606-ban megkötött zsitvatoroki béke után. Bár ezt követően is többször megjelentek a törökök Léva környékén s pusztították a falvakat, a város élete és fejlődése szempontjából ez a korszak mégiscsak kedvezőbb volt. E korból származnak a városi közigazgatás első emlékei (N LEVA VARASANAK PECSETI ANNO 1604], 1616-tól vásárok és hetipiacok voltak a városban, ami az ipar és kereskedelem intenzívebb fejlődésének a jele. Ezt bizonyítják a csizmadiacéh 1620-ból, a szíjgyártók 1632-ből, valamint a lakatosok, puskaművesek 1636-ból származó első emlékei. A 17. század hatvanas éveiben kiújult háborúskodás Lévát sem kímélte meg a törökök támadásaitól. 1663. november 2-án Bartakovich Gáspár várkapitány, látva a török túlerőt, harc nélkül kapitulált. Léva 1664. június 12-ig török közigazgatási központ (szandzsák) székhelye lett. Evlia Cselebi török utazó feljegyzései szerint Léván 1663-ban 500 ház és közel 50 üzlet volt, ami a 17. század elején megindult fellendülés eredményeit bizonyítja.4 A város fejlődését a 224 napos török uralom sem törte meg, sőt az az ellenség kiűzése után intenzívebbé vált. A város legnagyobb katasztrófáját — ami eddig elkerülte a helytörténetírók figyelmét — nem a harcok okozták, hanem az 1696-os nagy tűzvész, amely szinte az egész várost elpusztította. A korabeli konszkriptorok adatai szerint két erődítményen és néhány viskón kívül alig van élet a városban.5 Talán ezzel lehet megmagyarázni, hogy a 17. századból csak elenyészően kevés céhemlék maradt fenn, holott a törökkori város jelentősége, nagysága és történelmi múltja arra enged következtetni, hogy fejlett kézművesiparral rendelkezett, amelynek emlékei az említett tűzvész idején vagy a török megszállás alatt pusztultak el. A várost újjá kellett építeni. 1698-ban ismét felépült a templom, és a céhek életének jelei is mutatkoznak. 1697-ben újra szerveződtek a csizmadiák, egy évvel később pedig a gombkötők és a borbélyok. Császári rendelet alapján 1699-ben megszűnt a vár erődítmény jellege, de ennek ellenére a Rákóczi-felkelés ideje alatt is a kuruc-labanc harcok célpontja volt, míg végül a visszavonuló kurucok 1709-ben annyira lerombolták, hogy végleg elvesztette hadászati jelentőségét. Ettől fogva kezdődött Léva fejlődése olyan körülmények között, amikor — a gyakori tüzeket és az 1831. évi járványt leszámítva — a normális, a társadalmi törvényszerűségek által megszabott fejlődésbe nem avatkoztak külső gátló erők. A város fejlődésé a 18. század első felében rendkívül gyors volt, úgyhogy Léva rövid idő alatt komoly várossá épült. A 18. és 19. században nagy kiterjedésű mezőgazdasági 3 Uo. 423—424. O. 4 Dr. Karácson, I.: Evlia Cselebi, Budapest 1904, 378. o. 5 Spiesz A.—Watzka J.: Poddaní v Tekove v 18. storočí, Bratislava, 1966, 27. o.
