Irodalmi Szemle, 1975
1975/2 - JEGYZETEK - —varga—: Nedvesen tartani a puskaport
„nedvesen tartani a puskaport“ A szerdahelyi Seregszemlén* résztvevő együttesek összeszámlálását elvégezték már a kritikusok, illetve az újságírók. Hagyjunk hát szépen békét a statisztikának! A rendezvény tartalma és az egyes előadások jellege azonban, mivel a számunkra oly fontos Fábry Zoltán neve alatt zajlottak három napon át a kultúresemények, odafigýelésre késztet. A híres egyéniség példája röptető lehetőségekkel és váratlan buktatókkal teljes. Szóljunk elsőként az utóbbiról. Tudjuk, hogyan alakul ki egy név körül a kultusz holdudvara, ismerjük a híres művek és nagy személyiségek körül szédelgő alvajárókat, hányszor kell újra és újra látnunk azt az időt, mialatt az eleven mozdulású test szoborrá mered. A dolog másik oldalát nézve viszont szükségszerű, hogy a nagy lánggal világító életeket újraidézzük; hogy továbbgondoljuk az arra érdemes gondolatokat, vitázzunk; csak ne hunyjuk le szemünket, csak ne legyünk közönyösek; éltessük kevés igazi tartalommal bíró szavunkat, nehogy feléljük, megzabáljuk őket. írásunk elején gyors igyekezettel elfordultunk mindenféle számtani összesítéstől. Márpedig szükség van erre is. Egy mester példája nemcsak a folytatók és utódok szellemével, hanem számával is igazolható. Érdemes itt tovább időznünk; milyen karakterű összeállításokat hoztak magukkal a Fábry életművét, gondolatrendszerét nem ismerő külföldi csoportok, s milyen példával jártak elől hazai együtteseink. Gyors felmérésem, kérdéseim során a lengyelek pironkodtak, zavartan vállat vontak mihelyt Fábryra terelődött a szó, a magyarországi résztvevőkkel is hasonlóképpen (meg)jártam, a „mieink” házatáján ugyancsak nagy volt a zűrzavar, a prágai csoport vezetője szlovák vagy cseh nyelven megjelent Fábry-könyvek után kérdezősködött, a nagyszombatiaktól egy közhelyes mondaton kívül több kérdésemre vonatkozó választ nem hallottam. Ezek után teljes szívvel helyeseljük a Fábry-kiállítást; a Stószról Szerdahelyre szállított iratok, könyvek fényképek értelmeztek egy nevet, megvonták az írói működés elhelyezéséhez szükséges teret és időt meghatározó nélkülözhetetlen vonalakat. Ez, ugye, becsületbeli része a dolognak. Ügy is mondhatnánk, oktatói hozzájárulás, amely rendezvény jelentőségét nagyobb területre terjeszti ki. Mi volt hát a Seregszemle jelentése, mondanivalója — milyen tartalmakkal kitöltött? Németh László egy harmincas években papírra vetett jegyzete jut eszembe éppen, amelyben a Duna-Európa népeinek összefogását előmozdítandó, többnyelvű lap tervezetét közli, az ellenségeskedés, marakodás helyett az egymás megismerését célzó törekvéseket szorgalmazza. Innen idézünk. „Egy folyóirat, amely egymás értékeinek a megbecsülésére nevelne, ha nem is szegezné be az ágyúkat, segítene nedvesen tartani itt is, ott is a puskaport.” A folyóirat nem ekkor, sem a későbbiekben nem indult meg. A nyomdagépek zaja helyett, hányszor kellett és hányszor kell hallanunk ágyúszót. Még ma is sok torok énekli a fegyvert s vitézt. A fesztiválon bemutatkozó együttesek szemmelláthatóan más kottát vettek kezükbe, másmilyen dalt énekeltek. Akár a bú- csiak, akár az ipolyságiak összeállításáról van szó. A dunaszerdahelyi együttes műsorát minden fontoskodás, belemagyarázás nélkül feliratozhatjuk a gondolat igazával. A prágaiak műsora sem marad el tartalmasságban és bátorságban a többi összeállítás mögött, ők a tartalom nélküli pátoszt parodizálták, a szavak meggyalázása ellen szóltak megrázó erővel, s mindezt a nyelv, a gondolkodás igazáért, az emberi hang védelmében. A miskolciak és a lengyelországi Zaulek együttes a mítoszok, a rituálék és a közös vágyvilág formanyelvéből merített, műsoruk azonban közvetlen képeivel a je• Az I. Fábry Zoltán Irodalmi Színpadi Seregszemle jegyző*
