Irodalmi Szemle, 1975

1975/2 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Petőfi és a csehszlovákiai magyarság

A Fábry által elgondolt „szlovenszkúi küldetés” egyik legragyogóbb megnyilvánulása éppen Petőfivel kapcsolatban, az ő forradalmi örökségének védelmében született meg 1937 februárjában, amikor a prágai haladó magyar főiskolások Petőfi Sándor Köre nyílt levelet intézett a Petőfi Társasághoz a Petőfi-költemények magyarországi betiltásának ügyében. Balogh Edgár — aki akkor már Csehszlovákiából kiutasítva Romániában élt — a Petőfi Kör állásfoglalását „a magyarországi demokratikus törekvéseknek nyújtott testvéri segítségként” üdvözölte. „Ideje volt, hogy jól felfogott nemzeti érdekből az anyaországbeli szellemi szabadság védelmére keljünk.” — Irta. „Jól esik tudni, hogy bennetek négyországi magyar felelősség él, és kötelességeteknek s egyben jogotoknak is éreztétek a felszólalást Magyarországon... Ma a csehszlovákiai magyarság a leghaladóbb, legdemokratikusabb magyarság. Petőfi-harcotok a magyar reakcióval és a csehszlovák sovinizmussal szemben a magyar demokrácia iránti egyetemes bizalom záloga lehet.. ”

A csehszlovákiai magyarság Petőfi-kultuszát egy sajátságos negatív körülmény is ielentős mértékben befolyásolta. Ez pedig a szlovák (és cseh) nacionalista körök Petőfivel kapcsolatos elutasító nézete volt. Köztudomású, hogy Petőfihez a szlovák polgári közvélemény egy része már korábban is negatív módon viszonyult, és a származásából kiindulva nem egyszer renegátként, a szlovák nép árulójaként bélyegezte meg őt. Ezt a helytelen állásfoglalást — melynek gyökerei az 1848—49-es esetné nyék tragikus magyar—szlovák ellentétjeihez nyúlnak vissza — az a jogos ellenérzés is elősegítette, melyet a szlovákok az egykori magyarországi iskoláknak és a hivatalos köröknek nacionalista Petőfi-szemléletével szemben tápláltak.

A polgári Köztársaság idején megnyilvánuló Petőfi-ellenesség a nagy nyilvánosság előtt akkor kapott élesebb hangot, amikor a kisebbségi magyar közvéleményben több alkalommal is, különösen a húszas évek elején és a harmincas évek második felében, felvetették az eltávolított pozsonyi Petőfi-szobor visszaállításának kérdését. Ezt a javaslatot a szlovák polgári sajtó nacionalista és konzervatív része ingerülten elutasította, és a kiéleződő polémiákban ismét elhangzott a renegátság és janicsárság vádja.

A szoborügyből támadt sajtóharcokba a magyar lapok szinte kivétel nélkül bekapcsolódtak, de az állásfoglalásuk, az olvasókra való hatásuk nem volt egyöntetű. A polgári-úri ellenzék sajtója a Petőfi emlékén esett sérelmet a magyar nacionalizmus szitására igyekezett felhasználni, a kormánytámogató aktivista lapok pedig politikai tőkét igyekeztek kovácsolni az esetből. A helyes álláspontot a szocialista sajtó foglalta el, melynek munkatársai rámutattak az egymás ellen acsarkodó magyar és szlovák nacionalizmus szellemi rokonságára, ideológiai azonosságára. A Magyar Nap szerkesztője, Vass László egy olyan esettel kapcsolatban, melyben egy nacionalista szlovák ügyvéd „kultúrcsendőr”-nek nevezte Petőfit és államellenes elemeknek mindazokat, akik a szobra visszaállítását követelik, többek között a következőket írta: „Amint tiltakozik a költő szelleme a magyar soviniszták durva kisajátítási kísérletei ellen, ugyanúgy felemeli élő szavát a bizonyos szélsőjobboldali szlovák körök támadásai ellen is... Mi azt gondoljuk, hogy amikor Viskup dr. Petőfit valóságos szlovák-faló soviniszta magyar költőnek állítja be, akkor nem tesz egyebet, mint a hivatalos soviniszta magyar receptet használja fel ellenkező előjellel. Az a meggyőződésünk, hogy Viskup ügyvéd nem ismeri Petőfi egész költészetéi, hanem csak azokat a könyveket, tanulmányokat olvasta el, melyekben a hivatalos magyar sovinizmus a maga képviselőjeként és agyon-nacionalizált költőjeként hirdeti a világszabadság és a népek jogainak halhatatlan szószólóját. Amint meghamisította, az egyik, . ugyanazt cselekedte a másik is. Az egyik nacionalizmus lehúzza magához, meghamisítja, befogja kicsinyes érdekeinek igás szekerébe — amint azt már Ady is helyesen megjegyezte, a másik türelmetlen nacionalizmus pedig reagál erre, és kitűnő alkalmat lát benne, hogy eszközként felhasználja soviniszta kirohanásaihoz.”

A két irányból megnyilvánuló durva Petőfi-torzítások ellen a szlovák nyelvű szocialista sajtó is többször felemelte tiltakozó szavát. A szociáldemokrata Robotnické Noviny Petőfi egyik legismertebb verséről, a szlovák nacionalisták által gúnyosan emlegetett Nemzeti daZról azt írta, hogy „szimbólumává lett annak a harcnak, melyet a magyarság a Habsburg-dinasztia önkénye ellen folytatott, és széttörte azokat a bilincseket, melyek a nép szavát megbénították.” A kommunista Slovenské Zvesti az 1937-