Irodalmi Szemle, 1975

1975/2 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Komáromi és pozsonyi élmények tükröződése Jókai regényeiben

őt barátja, Frivaldszky Imre természettudós ismertette meg, s a reális környezetrajzot bemutató utolsó fejezetben leírja a szigeten tett személyes látogatását is. (Az irodalomtörténészek ezt a helyet a mai Ada Kaié dunai szigettel azonosítják.) Fontos eszmeiséget hordoz a mű befejezése: a főhősnek választania keli gazdagság és boldogság között, miután meghasonlott kettős életében (Az év egy részét komáromi felesé gével, más részét a Senki szigetén, szerelmével töltötte.) Timár Mihály akkor válik pozitív hőssé, amikor eldobja magától az erkölcstelen ütőn szerzett gazdagságot, nagyvilági tekintélyt és fényt, s a rousseau-i természetes életformát: a pénztelenséget, a szegénységet és a világtól való elvonulást választja. Jókainak egy nagy álma nyilatkozik meg a Senki szigetének leírásában. A mű központi hősei a romantikus jellem- ábrázolás remeklései. Persze megvan bennük a naiv, népmesei alakok egyoldalúsága is: Krisztyán Tódor pl. kimondottan ördögi figura, Timea és Noémi pedig szinte angyalok. Nem hiányzik a regényből a rablóval való hősies küzdelem s a romantikus epikában közismert titkos folyosó és titkos ajtó sem. Ezek segítségével Jókai fokozza a cselekmény feszültségét, és Timea jellemzését még erkölcsösebbé, romantikusabbá színezi.

Komáromnak a dunai kikötő mellett másik nevezetessége a katonai erődrendszer volt, amely állandó osztrák helyőrségével Bécs előtt a Habsburgok legjelentősebb várának számított. A vár körül időnként bővítették az erődítéseket, s ilyenkor a kincstár jól megfizetett a kisajátított területekért — ez nyújott tápot az állandó telekspekulációknak. Az ilyen motívumok is megtalálhatók Az aranyemberben, s egyúttal elősegítik a főcselekmény kibontakozását mint Timár Mihály meggazdagodásának epizódjai. Jókai lélekábrázolásában is gyakran találunk realista motivációt; így pl. előadja, hogy Tímeát először pravoszlávnak, majd reformátusnak akarták keresztelni, s a keleti nő sokkal vonzóbbnak találta a szerb pravoszlávok fényes külsőségekkel kísért szertana sait, mint a kálvinisták puritán istentiszteletét. (Mindez Jókai nagyfokú vallási libera lizmusáról is tanúskodik, mert ő maga református volt,) Egyébként a szerb pravoszlávok szertartási eszközei ma is láthatók a komáromi rác templomban, így pl. az a két ezüstkorona is, amellyel a pap a házasulandókat megkoronázta, s közben a kórus orgonaszó mellett énekelte: „Goszpodi pomiluj!” Szociográf.iai hitelességű a ba latoni halászok munkájának és szokásainak leírásai is, a főhős füredi tartózkodásával kapcsolatos fejezetben. Az aranyember művészi értékei elsősorban az elragadó mese szövésben, a jellemrajzok alaposan átgondolt motiválásában, pompás nyelvében és a realista környezetrajzban találhatók. Igaz, sok benne a véletlen és a naivitás, s ez utóbbi nemcsak a regényhősöknek, hanem Jókainak is egyik jellemző tulajdonsága volt. Az író általában szívesen ruházta át egy-egy tulajdonságát kedvelt regényhőseire, s ezzel jellemrajzai az olvasó számára közvetlenebbekké, hitelesebbekké válnak.

Jókai komáromi élményeinek tükrözését látjuk A tengerszemű hölgy, Politikai divatok, Az elátkozott család című regényekben és számos elbeszélésben, a pozsonyi évek egy-egy emléke pedig különböző műveinek az országgyűlést emlegető jeleneteiben tér vissza. Szlovákiai vonatkozású még két kuruc tárgyú regénye: A lőcsei fehér asszony és a Szeretve mind a vérpedig, továbbá a Páter Péter, mely L. Kiss Ibolya szerint /Jókai Liptóban) Liptóban ismert történetet ad elő egy itt élt, kalandos életű szerzetesről. S hogy a szlovákiai olvasóközönségnek milyen Jókai-élményei vannak, azt mindennél meggyőzőbben bizonyítja az a tény, hogy mind szlovák fordításban, mind magyar eredetiben ma is ő a szlovákiai olvasóközönség egyik legkedveltebb regényírója.