Irodalmi Szemle, 1975

1975/2 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Komáromi és pozsonyi élmények tükröződése Jókai regényeiben

a regény cselekményének végét alkotó történetet a fiatal, gazdag özvegyről és katonatiszt vőlegényéről, s a társalkodónőről, aki az özvegyet meg akarta ölni. A regény utolsó fejezetében is konkrét komáromi élményeket emleget Jókai, azt állítva, hogy gyerekkorában maga is részt vett egy gazdag kereskedő temetésén, akiről azt híresz- telték, hogy nem is halt meg, hallott az özvegye elleni merényletről, s a templomban gyakran látta a csodaszép úrhölgyet, vörös forradással a homlokán. Ezekből a komáromi emlékekből szőtte az író fantáziája évtizedek múlva Az arany ember (megj. 1872-ben) csodálatos meséjét. Eötvös Károly Jókairól szóló értekezésében azt állítja, hogy Az aranyember mintája Domonkos János komáromi kereskedő volt, akinek pompás síremlékét és földi maradványait a „rác” temetőből 1974-ben helyezték át a komáromi szerb pravoszláv templomhoz, hogy az itteni rácok múzeumi emlékeit gazdagítsa. Ma is állnak a Komáromban a Rác utca egyes régi házai; a milliós kincseket (főként ikonokat) őrző rác templomot s a regényben ábrázolt környezetrajzoknak számos más részét is megtalálhatjuk a valóságban. A komáromi rácok között voltak neves kereskedők és katonatisztek is, de olyan gazdag milliomos vállalkozó, mint Tímár Mihály nem volt; a regényírót ösztönözték ugyan a komáromi élmények, de mű és valóság között ebben az esetben is jelentős és szükségszerű különbség van.

„Komáromban köztudatban él, hogy az Aranyember nem volt más, mint Domonkos , János dúsgazdag gabonakereskedő, több vármegye táblabirája, aki a komáromi görögkeleti temetőben porlad... A komáromi híres rácok közül való a családja, kikről Komárom legszebb utcáját nevezték el Rác uccának. A rácok pedig azoknak a szerb albán-epiruszi kereskedőknek utódai, akik a Duna mentén vándorolva följelé minden nagyobb városban megtelepedtek, és gyűjtő néven görögöknek is hívják őket. Sokan szolgáltak a komáromi várat védő naszádosok közt is... Ez a Domonkos János nőtlen ember volt, agglegényi állapotban is halt meg 1833-ban, életének 63. esztendejében. Arcképét nézve energikus embernek kell tartanunk." — írja Alapy Gyula A szülőföld Jókai regényeiben című könyvecskéjében (Komárom, 1925).

A regény elején az „Aranyember” még szegény hajós, s Brazovics Athanáz komáromi kereskedő hajóján, rengeteg veszedelem között hozza Magyarországra Ali Csorbadzsi török főurat és szép kislányát, Timeát. A törökökkel más írásaiban is szimpatizáló Jókai ezekkel a hősökkel és a mesés kincsekkel a keleti romantika elemeit szövi bele a műbe. A török főurat ágyúnaszád, majd kém is üldözi, s mikor megbizonyosodik arról, hogy az utóbbi elárulja, öngyilkos lesz, de előbb Timár Mihályra bízza lányát és a hajó gabonaszállítmányát, melyben rengeteg kincsét is elrejtette. A hajó Duna- almásnál tőkére fut, és süllyedni kezd, Timár Miháy pedig a lánnyal Komáromba siet. (Az almási és komáromi útszakasz és a város leírása teljesen realisztikus, Jókai itt is alkalmazza azt a módszerét, hogy a környezetrajznak valósághűnek kell lenni.)

A csodaszép, de rideg Brazovics Athalie udvarlója, Kacsuka kapitány, rábeszéli Timárt, hogy a süllyedő hajóból vegye meg a nedves búzát, ezzel a komáromi hadiszállításoknál megalapozhatja szerencséjét. Az egyik zsákban Timár megtalálja a török úr elrejtett kincseit, s ezek segítségével nemsokára milliomossá, nemcsak Komárom, hanem az ország leggazdagabb, legsikeresebb kereskedőjévé válik. Bármihez kezd, minden sikerül, és nagy hasznot hoz neki. Az aranyember főhősének jellemzésében az állandó szerencse és a véletlenek romantikus motivációja érvényesül. Jókai éles szemmel látta és ábrázolta a kapitalizmusnak azt a jellemvonását, hogy Timár szerencséje a versenytársak, a többi komáromi kereskedő bukását vonja magával: a gyöngébb nem tud versenyezni az erősebbel és ügyesebbel. így válik nemsokára Timár tulajdonává volt gazdájának, Brazovicsnak egész vagyona, s hősünk mindezt a török főúr árvájának adja, mivel állandó lelkiismeret-furdalása van a kincsek eltulajdonítása miatt. Az író itt azt érzékelteti, hogy a gyors meggazdagodás nem történhet tisztességes úton, a regény egyik sötét figurája, Krisztyán Tódor ezt gúnyosan eltúlozva így fejezi ki:

„Akinek pénze van, az azt mind lopta. Akinek sok van, sokat lopott, aki nem lopta, annak az apja, nagyapja lopott. Éppen szálharminchárom neme van a lopásnak, s azok közül csak huszonhárom olyan, amiért az ember gályára kerül."

Timár feleségül veszi a csodaszép hajadonná fejlődött török lányt, egyet azonban nem tud megszerezni semmiféle kincsért: annak szerelmét. Kettős életet kezd élni, s boldogságát végül is az Alduna egyik rejtett szigetén, egy szegény lány, Noémi karjaiban találja meg. Jókai az Utóhangokban azt írja, hogy ezzel a Senki Szigetével