Irodalmi Szemle, 1975

1975/2 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Komáromi és pozsonyi élmények tükröződése Jókai regényeiben

kaphatók lennének? Azokat azután egymásért kicserélik. Kedves, gyöngéd asszonyszív szülte gondolat!" (A cserelány c. fejezetből).

A valóságban a Szél. utcai (Veterná ul.) 10. ma is álló házba érkezett Jókai, Zsigmondy tanárhoz, akinek Vilmos nevű fia ment Komáromba az író szüleihez magyar szót tanulni. A Mire megvénülünkben Jókai csupán annyit változtat ezen a tényen, hogy „Dezső” Fromm pékmesterhez jött, a cseregyerek pedig annak lánya, Fanny volt, aki kezdetben igen ellenszenvesnek tűnik hősünk szemében, a regény végén pedig alig győzi kivárni, hogy feleségül vehesse. (Mindez részben tükrözi Jókai pozsonyi élményeinek átváltozását is.) A továbbiakban vizsgálódásunk egyik célja lesz, hogy kimutassuk, hogyan változtatja az író valóságos élményeit regényrészietekké, ami sokat elárul egy igazi romantikus regényíró módszeréről és alkotó fantáziájáról. Maga a regény nem tartozik Jókai legsikerültebb alkotásai közé. Cselekménye számos epizódra bomlik, melyek két síkban játszódnak: az egyik Dezső naplója, melynek kulcs- szereplőjét az író saját magáról mintázta, a másik Aronffy Loránd kalandos élettörténete, akinek alakja elsősorban az író hőn szeretett bátyjára, Károlyra emlékeztet. A történet szerint az Aronffy család sorsában egy végzetes tragédia kísért: férfitagjai megmagyarázhatatlan melankóláiba esnek, s öngyilkossággal vetnek véget életüknek. Erre a végzetes tragédiára kapunk magyarázatot az egyébként rablótámadásokkal és nem szervesen ide illő epizódokkal tarkított regény végén.

Az apa látszólag ok nélkül elkövetett öngyilkossága után még egy üres hely marad a családi kriptában, s az anya és nagyanya sokat sejtető aggódással figyelmeztetik a tizenkét éves Dezsőt, hogy vigyázzon bátyjára, aki szintén vele jön Pozsonyba, első éves jogászként, s rokonunknál, Bálnokházy udvari tanácsoséknál lakik. A regény elején „Dezső naplója” áll a történet középpontjában, s ez árul el legtöbbet Jókai pozsonyi élményeiről. Megtudjuk belőle, hogy hősünk félénk, zárkózott természetű volt, de föltette magában, hogy eminens diák lesz, s mindenben igyekszik kitűnni.

Jókainak Pozsony — éppúgy, mint Kölcseynek — először a szülőhelynél sokkal nagyobb város élményét nyújtja. „Jó késő volt, mire a városba beértünk; a mi székvárosunkhoz képest ez nagy város nekem, az utcákon kirakatokat én még sohasem láttam, csak itt, s bámultam rajta, hogy a gyalogjárók számára járdák vannak rakva. Itt ugyan nagy urak lakhatnak.” (Mire megvénülünk, Bp. 1957. 38.) Teljesen hitelesnek tűnik a pozsonyi pékműhely részletes, szakszerű leírása is: „Az egész műhelyben minden olyan fehér, mint a hó, tiszta minden zegzug; nagy hombárok tele liszttel; roppant teknők, dagadó tésztával, amiből fehérruhás, fehérkötényes hat legény szaggat darabokat, azokat fehér deszkákon kinyújtják, pereceket, kalácsokat fonnak, szarvacsokat csavargatnak belőle, az óriási kemence párkányán sorba pirul már az előcsapat, s kellemes illatával eltölti az egész műhelyt.” (uo. 52.) Az igazgató jellemzésében Jókai szigorú, de igazságos líceumi tanárának, a német Schröer Gottfried Tóbiásnak néhány jellemvonására ismerünk. A regényben ez a jellemrajz egyébként anekdotikusan túlzó:

.. buzgalmát az erkölcs védelmében odáig terjeszti, hogy a hegedűket összetöri, a kö- pönyeket felszabdalja, s a csizmák hegyes orrait levagdalja"

Az író legfontosabb pozsonyi élménye az országgyűlési ifjúság mozgolódásával való találkozás. Erről a kérdésről sokkal részletesebben szól Kölcsey fent idézett Napló ja, s ebből tudjuk, hogy a négyéves országgyűlésnek már megnyitásától (1832 dec.) kedzve állandó problémája volt, hogyan közöljék a nyilvánossággal az itt elhangzott beszédeket. Mivel Kölcsey és a hozzá hasonló ellenzéki képviselők itt tüzes hazafias szónoklatokat tartottak, a bécsi udvar megakadályozta azoknak nyomtatásban való terjesztését. Az országgyűlési ifjúság ezután Kossuth Lajos irányításéval megszervezte a kézzel írott és másolással terjesztett Országgyűlési Tudósításokat, amely az ellenzéki agitáció eszközévé vát. A Mire megvénülünk Dezsője a mozgalomba először öntudatlanul került bele: bátyja ajánlatára egy húszasért lemásolt egy-egy ívnyi anyagot. A tiltott iratok másolása azonban nem maradt hatás nélkül az ifjabb hősre sem, akiről első személyben mondja Jókai: „Rám újjáalakító hatásuk volt ez iratoknak. Egészen új világ nyílt meg előttem; új fogalmak, új ösztönök támadtak bennem. Annak a világnak, ami előttem megnyílt, az volt a neve, hogy »haza«”. (uo. 129). Jókai a valóságban is találkozott az országgyűlési ifjúsággal, tudott üldözésükről, s ezt a pozsonyi élményét más műveiben is megörökíti — a műnek megfelelően átalakított formában. A Mire megvénülünkben ezzel a mozzanattal kezdődik az addig simán haladó cselek-