Irodalmi Szemle, 1975
1975/2 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Komáromi és pozsonyi élmények tükröződése Jókai regényeiben
Csanda Sándor komáromi és pozsonyi élmények tükröződése Jókai regényeiben Jókairól azt tartják az irodalomtörténészek, hogy Komárom volt legkedvesebb városa, Pozsonyt viszont nem szerette. „Különben is, mikor Pozsonyról ír (pedig több ízben visszatér regényeiben és elbeszéléseiben a régi koronázó városra) még mindig friss emlékek tolulnak tolla alá, bár ezekben sem az a melegség, sem az a varázs nem érzik, ami Komáromról való egyetlen sorát is átfűti. Nem is csoda. Két helyen élte le napfait, Zsigmondiéknál, akikre személyileg a legnagyobb szeretettel gondol és a líceumban, az iskolában, amelyről mindig tartózkodással szól. Jókainál ez a szembeállítás sokat mondó, mert első benyomások embere, s mindig őszinte volt, hallgatásában is beszédes tud lenni.” (Erdélyi Pál: Jókai útja. Komárom 1939. 48.J Tény, hogy ama helységek közül, melyekben írónk megfordult, mindenekelőtt Komáromnak és Pozsonynak van fontos jelentősége nemcsak Jókai életében, hanem műveiben ábrázolva is. Ebben a két városban töltötte gyermek- és ifjúkorát, itt szerezte az első élményeket; műveiben ez a két nyugat-szlovákiai város jelenti a szülőföldet. A szülőföld művészi értelemben elsősorban nem a születés helyét jelenti, hanem azt a földet, mely „dajkánk dalával van tele”, azt a kort, amikor az író alapvető élményeit szerzi, s ez a legtöbb esetben egész életre szólóan meghatározza író karakterét is. Jókai élményeit döntő mértékben Komáromban szerezte ugyan, de Pozsony is fontosabb szerepet játszik életében, mint az irodalomtörténetírók többsége véli. Nemcsak németül tanult meg itt, hanem itt ismerte meg a nagyvárost, az országos méretű eseményeket. Itt ismerkedett meg az országgyűlési ifjúság mozgalmával, amely alapvető élményekkel szolgált hazafias és történelmi érdeklődésének felkeltéséhez, s ez később oly jelentős művek alkotására ösztönözte. Igaz, első benyomásai Pozsonyról nem kellemesek; amikor messziről megpillantotta a hatalmas négyszögletű várromot, vesztőhelynek vélte, s idegen volt számára a szinte kizárólag németül beszélő pozsonyi polgárság is, amint ezt a Mire megvénülünk című regényének a Dezső naplója fejezeteiben leírja. Mindez azonban csak kezdeti nehézség volt, ahogy Jókai megtanult németül, a várost is barátságosabbnak találta, mert a pozsonyi németség nem volt soviniszta mentalitású, s befogadta a délről érkező vendégeket. Teljesen hasonlóak voltak a városról nyert első benyomásai az egy két évvel azelőtt itt élő Kölcsey Ferencnek is: „Köpcsényben szekerembe fogott a sváb, s nem a legjobb úton döcögtetett Pozsony felé. Sűrű köd borítá a hólepte vidéket, s homályon keresztül búsan emelkedék előttünk a királyi vár puszta falaival; s akaratom ellen tolakodott a kérdés lelkembe: hát mindennek, ami az utcai por felett magasab áll, rommá kell-e válnia? Nekem legalább úgy látszik, épület, ami lenn áll, és ember, aki lenn mász, meglehetősen virágzik, de a fennemelkedőt sok minden rongálja, a fennemel- kedőre sok minden görbén néz.” (Országgyűlési Napló, 1832. dec. 11.) Jókai számos művében találhatunk komáromi és pozsonyi élményeket, s itt nem célunk ezek statisztikai jellegű összegyűjtése, hanem két kulcsfontosságú regényében szeretnők ezeknek regényes tükröződését megvizsgálni: a Mire megvénülünkhen a pozsonyiakat, Az arany emberben pedig a komáromiakat. Az Író tízéves korában cseregyerekként jött Pozsonyba, s itt 2 évig abba a hírneves evangélikus líceumba járt, amelyben ia szlovák romantikus írónemzedék legjobbjai is tanultak. A gyermekcsere szokásáról szeretettel szól Jókai a Mire megvénülünk naplószerű fejezeteiben: „Egy kedves ősi jó szokás dívott akkor városunkban (talán még most is megvan) — a gyermekcsere. Soknyelvű hazánknak egyik városa német, másik magyar ajkú. Aztán pedig hát testvérek volnánk, meg kellene egymást értenünk; a németnek meg kell tanulni magyarul, a magyarnak németül, s szent a béke. A jámbor hazafiak efelől így tesznek. A német városban is vannak iskolák, a magyarban is. A német szülők írnak a magyar városban levő tanodák igazgatóinak, a magyar szülők a német város tanárainak, hogy vannak-e kezei alatt lévő iskolás fiúk, lányok, akik innen oda, onnan ide cserébe
