Irodalmi Szemle, 1975

1975/2 - Kozák, Ján: A fehér mén

ki se tette a lábát, ehelyett a gyerekekkel éldegél egy városi lakótelepen. Igen, az a közmondásos lelkesedése és energiája! Arra gondolt, hogy Mása mindig is ezzel a tulajdonságával vonzotta öt, mindaddig míg fel nem bosszantotta azzal, hogy valahogy furcsán éli ki az életerejét. Mindaddig míg tőle testileg-lelkileg el nem távolodott.

— Hát akkor — fordult Mása Vaszilij felé —, megyünk.

Az öreg ügyet se vetett rá. — Már a második kanca — mondta csöndesen, inkább csak magának.

— Iszunk még egy pohárkával? — kérdezte Burov.

— Igyunk — bólintott Vaszilij, megpillantva Burov kezében egy üveg konyakot. — Mitya! — kiáltott oda a csikósnak, aki kacsasültet falatozott a hamvadó tűz mellett.

Ezúttal csak hármasban ittak. Mása eltűnt a jurtában. Amikor előjött, barna kötött szvetter volt rajta, szabadon a vállára vetve. A nap már lehanyatlott, s hirtelen érezhetően lehűlt a levegő.

— Szása, nem sétálunk egyet a parton?

— Azt hiszed, megint mammutot találsz? — tréfálkozott a férfi, felhörpintve a poharát.

— Elég nekem egy is — felelte Mása.

Burov nem ‘tudta, hogy értse. Az asszony szemében vidám fény villant.

Mása a tóparton állt, s ahogy beragyogta őt a lemenő nap, az arca rózsaszín lett, a haja enyhe narancsszín árnyalatot öltött. A fű is, a tó is rózsaszínűre vált. A közeli iszapos gázlónál — a mén'es átkelőhelye az itatóhoz — egy csapat félvad fehér ló állt. Napközben kint legelésztek a tundrán, de este mindig ide jöttek. Most az ő szőrük is furcsa narancsszínbe fordult. A testük éles tükörképe is — csillogva-villogva verte vissza a tó — narancsszínű volt. Odébb egy hódpatkány fodrozta a csöndes, mozdulatlan vizet, nyomában csillogó háromszög támadt, olybá tűnt, mint egy megrepedt tükör darabja. Csaknem vele együtt kijött a partra egy másik. Oly közel úszott, hogy tisztán kivehető volt a fűcsomó, amit a szájában cipelt. Rengeteg hód élt az ottani tavakban.

— Várj — mondta Burov a feleségének, s újból kortyintott egyet —, fölveszem a bundám. — Reggeltől sütött, szinte égetett a nap. De mihelyt nyugatnak dőlt, a föld hideget árasztott, akár egy nyitott hűtőszekrény. A vékony termőrétegen a rövid, forró nyarakban buján burjánzott a sarkköri növényzet, de alatta ezer kilométernyi távolságban néhány száz méter mély, örökké fagyott, jeges föld dermedt.

Mentek a part mentén. A nap lehanyatlott, a tájra szürkeség szállt. De fönt az égbolton még ragyogtak a fények.Mása kelet felé pillantott. A tó fölött zöldes, narancsszín és fehéres csíkokai tarkított hűvös kék sáv. Kacsarajok emelkedtek és örvénylettek a tó felett. Némelyikük óriási volt, messziről szúnyogfelhőnek tűnt. A zöldeskék sávban Mása később két nagy fehér foltra lett figyelmes; kissé távolabb újabb kettőre. Hattyúk. Vakítóan fehérlettek a beszürkült tó feletti fények hűvös sziporkázásában. A röptük szinte álomnak tűnt a sarkköri tundra csöndes, sötét komolyságában. De mégis valós volt, mint minden körülöttük, valós és kézzelfogható.

Mása megállt.

— Nézd csak, megint itt a hattyúk. Minden este erre szállnak.

— Igen — felelte Buov. Egész idő alatt a rucákat figyelte, és sajnálkozott, hogy nem hozott puskát. Egyikük-másikuk egész közel húzott el, s Burov feje fölött keményen meg-megsuhogtatták a szárnyukat.

— Mindig párban repülnek — mondta Mása.

— Ügy veszem észre, tetszik itt neked. Vagy nem?

— Remek itt. Ilyen levegő, azt hiszem, nincs még a föld kerekén.

— No és a zsákmányaid. A mai csakugyan jól sikerült.

— Igen, a mai szerencsés napom volt. Nem is emlékszem, mikor éreztem utoljára ilyen jól magam.

— Ennek örülök. Jól tettük, hogy eljöttünk ide. — Rágyújtott. — Akkor is jártunk ide vadászni. Emlékszel?

Mása egyenest a főiskoláról csöppent ide, zöldfülű volt, a jakut észak életéről jóformán semmit se tudott. Repülők akkoriban ide még nem jártak, így hát kapóra jött nekik, hogy Zirjankában, ahonnan eredetileg egy kis gőzhajóval kellett volna Közép- Kolimszkba jutniuk, egy katonai helikopter a fedélzetére vette őket. Ojuszardachban kitették a társaságot, tovább lóháton kellett folytatniuk az utat. A csoport nagyobbik