Irodalmi Szemle, 1975

1975/2 - Kozák, Ján: A fehér mén

fiatalosnak tűnt. Valamikor Leningrádban, ahonnan az iskolapadból egyenesen ide került, tornázott. Meg is látszott rajta. Akkoriban, amikor két hónapig együtt élt itt huszonöt fiatalember és leány, hárman is futottak utána. Noha Burovnak már felesége és egy fia is volt, Mását ő szerezte meg.

Mása — emlékszik — pár nap alatt lebarnult, s kockás ingében, feltúrt ingujjban, testhez álló nadrágjában, gumicsizmásán valóban nagyon helyes volt. Csak úgy duzzadt az erőtől. — Igen, még most is jó alakja van — gondolta ismét Burov. — Társaságban akár büszkélkedhetnék is vele.

Az asszony észrevette, hogy Szása figyeli, s a férfira mosolyodon.

— Nem kérsz egy cigarettát?

— Majd később, Szása — felelte. — Ha kitisztítom Vaszilijnak ezt a remek puskát.

— Tekintete az öregre siklott, a szeme huncutul felvillant.

Ma kitűnően érezte magát, pedig alaposan elfáradt. Egész délelőtt a szomszédos tó sűrűn benőtt partján gázolt és rejtőzködött; ma rándultak ki oda először.

Szása egy kis ladikban kievezett a tóra. Óvatosan és zajtalanul szelte át az öblöket, az evező a kezében, puskája a könnyű, nyírfakéregből készített ladik elülső kereszt- gerendáján. Fölriasztotta a kacsasereget, majd összeszedte a rucákat, melyeket Mása puffantott le, amint elhúztak a leshelye fölött. Dél körül a nap kellemesen sütött, s Mása egy borókák és nyírfa csemeték benőtte öblöcske partján pihengetett. Lövést hallott, s a hangból úgy ítélte, hogy Szása messzire sodródott. A tó sima és vakítóan tiszta felszíne csábítóan ragyogott a nőre. Megfiirdött. A víz hideg volt, mint a jég. Mása erőteljes mozdulatokkal és csapkodással melegítette magát, s amikor egy pillanat múlva derékig állt a vízben, a bőre szinte égett. Előrehajolt, s tisztán látta magát a tóban, akár egy tükörben. A bőrén, amely rózsaszínűre vált, lassacskán folydogáltak a válláról és melléről alágördülő vízcseppek. Körülötte minden tiszta, szűziesen tiszta és érintetlen. Mása gondtalannak és fiatalnak, csaknem boldognak érezte magát. Visz- szatérőben volt az önbizalma.

Hozzájárult ehhez az is, hogy — míg Szásával visszafelé igyekeztek a jurtához — a parton egy félig nedves iszaohordalékból kiálló sima, hajlott valamire lépett. S amint az megmozdult, Mása észrevette, hogy nem fa, hanem egy korhadozó mammutagyar csonkja. Utánahajolt, s a hordalékban közben egy megőrződött mammutfogra akadt Noha ez is korhadozott, még őrizte a szilárdságát; törzséből előmeredtek a gyökerek. Ünnepélyesen, szinte diadalmasan vonultak haza a lelettel, s a jurta bejárata mellett álló szárnyépület tetejére tették az ott heverő többi agyar- és csontmaradvány közé Noha ez a vidék minden valószínűség szerint bővelkedett a rég kihalt, hatalmas állatok maradványaiban, Mását egészen elrémítette, hogy egy olyan fogra akadt, amely lyel pár ezer éve egy mammut ropogtatta a növényzetet. Szörnyűnek találta.

— Nem kellene megünnepelnünk Mása mai sikereit valami itókával? — kérdezt- Burov. Bőséges tisztaszesz-, vodka- és konyakkészletet hoztak magukkal.

— Hát... — mondta Vaszilij. — Azt csakugyan illene.

Burov eltűnt a jurtában, s kisvártatva egy' üveg grúz konyakkal és poharakka tért meg.

— Gyönyörű egy vidék — jegyezte meg Mása, és a férje felé fordult. — Mit csinálunk holnap?

— Kiruccanhatnánk két-három napra az Iramszarvas-tóhoz — ajánlotta Burov, miután felhajtották az italt. — Szívesen puskavégre kapnék egy iramszarvast. Ha jói emlékszem, valamikor azon a tájon tartózkodtak.

— Ma már csak hébe-hóba bukkannak föl — mondta Vaszilij. — A rejtekeiket, aho: legelészni szoktak, két éve csaknem teljesen fölfalta a tűz. Nagy tűzvész pusztított arra. A tundra jó része egész a tóig leégett.

— így. A kiruccanásról hát lecsúsztunk. Tudna ajánlani valami mást? Vannak itt valahol a közelben iramszarvasok? — kérdezte Burov kedveszegetten.

— Ez a legszívesebben csak ölne, meg ölne — jegyezte meg a felesége. — A vérében a vadászszenvedély; már előre örült a szarvasnak.

— Reggel utánanézhetünk, ho’i tanyáznak — bólintott Vaszilij. — Tegnao láttam nyomokat itt a közelben. Remény, az mindig van. Tavaly még három jegesmedve is felbukkant itt. Száraz év járt, fönt a tenger mellett állandóan pusztított a tűz. A ru