Irodalmi Szemle, 1975

1975/2 - Tolvaj Bertalan: Emil Boleslav Lukáč üzenetei

szonylatban így fogalmazott meg a magyar PEN 1969 májusi ülésén, az emlékérem átvételékor: „Szolgáltam a Látomást: két nemzet irodalmának tolmácsolásán át, a magas értékek megismerésén és megbecsülésén keresztül eljutni a Duna mente sorsközösségi testvériségéig.” Mert — és ezt még 1943-ban, a fasizmus idején a Sötét vizek partján című antológia előszavában leírta —: „Tartósan koordinált, kölcsönös megbecsülésen és megértésen épülő rokonszenv csak akkor lehetséges két nép között, ha átadják egymásnak szellemi, kulturális értékeiket, ezeket kölcsönösen minél tüzetesebben megismerik, tanulmányozzák, megértik, terjesztik, befogadják, a maguk értékei közé sorolják.”

IV

„Perpetuum mobile”

Az emberről, a költőről és a műfordítóról írott sorokból — úgy vélem — érezhető volt, hogy e gazdag pálya ezer szállal kötődik a társadalmi és kulturális élethez. Az arcképvázlat és a pályakép nagyobb teljessége érdekében megkísérlem nagy vonásokban jelezni, hogy ez a több mint félszázados költői és műfordítói tevékenység hány gyökerével kapaszkodik ebbe a termő talajba.

Volt teológiai és bölcsészhallgató itthon és külföldöp. Titkára volt a Szlovák Írók Egyesületének. Szerkesztette a Slovenský svet, Mladé Slovensko, Nový rad, Slovenské smery és Tvorba című folyóiratokat. Vezette a Slovenský veterník, a Týždeň és az A-Zet című lapok kulturális rovatát. Előkészítette és szerkesztette a Krasko-, Roy-, Jesenský- és Tajovský-emlékkônyvek kiadását. Megszámlálhatatlan előadást tartott és tart napjainkban is szlovákul és magyarul. Fogadta az idelátogató cseh, szlovák, magyar, francia, német írókat. Mint elnök dolgozott a Szlovák Művészotthon (Umelecká beseda Slovenská) irodalmi szakosztályában. (Itt fogalmazta meg Daniel Okálival 1931-ben a kosúti csendőrsortűz elleni írói manlfesztumot, amelyet rajtuk kívül Peter Jilemnický, Fraňo Kráľ, Jozef Gregor Tajovský, Hana Gregorová, Ján Poničan, F. X. Salda, Zdenék Nejedlý, Ivan Olbracht, S. K. Neumann, Vladimír Vančura, Július Fučík, Bedŕich Václavek, Fábry Zoltán, Forbáth Imre és Földes Sándor is aláírt.) Szoros kapcsolatot tartott fenn a Davistákkal. Irodalmi cikkeket írt a Politika című kétheti lapba. Mint a Szlovák írók Egyesületének akkori főtitkára ő hívta össze a szlovák írók első, trencsénteplici kongresszusát. (Ezen Győry Dezső és Vozári Dezső is részt vett.) Bensőséges viszony fűzte cseh írókhoz, mint Saida, Toman, Fischer, Hora, J. B. Čapek, Halas, Seifert, Knap. Arról, hogy mit jelentett és jelent személyisége az ifjabb szlovák írónemzedéknek, Kostolný így ír: „Ak myslíme, kto vplýval na mladšiu, nastupujúcu generáciu najviac, vynárajú sa nám dve mená: Lukáč, Smrek.”10

Részt vett és manapság is részt vesz nemzetközi konferenciákon. Az YMCA 1926-os finnországi világértekezlete után útirajzot is írt. 1926 és 34 között a Klasszikus Könyvek Barátainak Könyvtárát (KPKK), 1940—45 között a Tranoscius kiadó Tvorba sorozatát szerkesztette. Egy időben hivatásos evangélikus lelkész volt, prédikációgyűjteményt is kiadott.

Magyar vonatkozású kulturális publicisztikája gazdag, ügybuzgalma káprázatos. Elég belelapoznunk A nagy üzenetváltás című tanulmány- és cikkgyűjteményébe. Nyilatkozott az Irodalmi Szemlének magyar irodalmi kapcsolatairól, a tudnak 1969-es budapesti útjáról, az Oj Szónak a közép-európai kulturális és művészeti kapcsolatok elmélyítéséről. Méltatást írt a Tvorbába Petőfiről, a Nové slovoba Aranyról, a Prácába Madáchról, a Kultúrny život ba egy Mikszáth-fordításról, az Irodalmi Szemlébe Gyóni Gézáról. A Politikában (1931) Adyt védte a LUK támadásaival szemben. Beszédet mond a Kerepesi temetőben Ady sírjánál, előad Vágsellyén a Vörösmarty Klubban Ady és Hviezdoslav nagy üzenetváltásáról. Visszaemlékezéseket ír Tóth Árpádról, Kosztolányiról, foglalkozik Juhász Gyula költészetének szlovák visszhangjával, tiszteleg barátok és harcostársak előtt, akik között a Nyugat-nemzedék csaknem minden tagja ott szerepel.

!<> „Ha arra gondolunk ki hatott leginkább a fiatalabb, feltörő nemzedékre, leginkább Smrek és Lukáč nevét kell említenünk.”